Magyarnak lenni érték. Érték, amely megtart – Államfői köszöntő a MÁÉRT megnyitóján

Tisztelt Bizottsági Elnök Úr, 
Miniszterelnök-helyettes Úr, Államtitkár Úr! 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Magyar Állandó Értekezlet és a Diaszpóra Tanács minden résztvevőjét.

Egy népes család életében mindig ünnepi alkalom az, amikor összegyűlnek a tagjai. A találkozás a teljesség élményét adja. A nemzet életében még inkább ilyen esemény a MÁÉRT és a Diaszpóra Tanács, amikor Székelyföldtől Pozsonyig, Délvidéktől Kárpátaljáig, az Egyesült Államoktól Európa és Dél-Amerika vidékein át Ausztráliáig együtt vannak a magyar nemzet képviselői.

Köszönöm a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak a szervező munkát, Önöknek pedig, hogy eljöttek, és a tanácskozásra elhozták magukkal közösségeik gondolatait, tapasztalatait. Köszönöm, hogy munkájukkal szolgálják és jelenlétükkel megerősítik a világ magyarságának egységét. A legnagyobb külhoni nemzetrész szolgálata terén külön szeretnék gratulálni a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, amely néhány napja ünnepelte fennállásának 35 éves évfordulóját.

Magam is azt vallom, hogy az összetartozás kinyilvánítása a nemzet létének alapfeltétele. Összetartozás nélkül nincs nemzet. Nem véletlen, hogy a kommunizmus börtönéből szabaduló Magyarország az első adandó alkalommal az Alkotmányában rögzítette, hogy „felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért”. Majd 2011-ben Alaptörvényünkben tovább erősítettük ezt úgy, hogy Magyarország nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Ezzel még konkrétabbá és még erősebbé váltak kézfogásaink, együttműködéseink, segítségnyújtásaink.

Enélkül a magyarság meghasonulna önmagával. Mert aki bezárkózik az államhatárok mögé, és megtagadja a Kárpát-medencei szülőföldjén élő és a diaszpórába kivándorolt és kiűzött nemzettestvéreit, az nemcsak nemzetével, hanem saját magával is szembefordul. Aki pedig megvallja és megéli magyarságát, az nemcsak elődjeihez és kortársaihoz hűséges, de hű saját magához is.

Az anyanyelv, a kultúra, a nemzet közösségéhez való tartozás mind az önazonosságunk alapja. Magyarnak lenni jó. Magyarnak lenni érték. Érték, amely megtart.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, jogászok sokat beszélünk az emberi méltóságról, nem véletlenül. Ehhez az emberi méltósághoz azonban szervesen kapcsolódik a nemzet méltósága is. Lélekemelő és sorsformáló örökség ez, amely egyszerre rajzolja ki a legkomolyabb felelősségünket és azt a bizalmat adó örömöt, hogy mindannyiunknak helye van benne, hogy számíthatunk egymásra.

Állandó feladatunk a nemzethez és benne az egymáshoz fűződő kapcsolatainkat éltetni, tovább gazdagítani, és megóvni a nemzet nevének tisztaságát. Ezeregyszáz éves történelmünkben szép számmal vannak, akik támpontokat adnak ezen az úton Szent Istvántól Széchenyi Istvánon és Deák Ferencen át Márton Áronig és Esterházy Jánosig. A múlt heten elnyert nagyszerű magyar irodalmi Nobel-díj pedig azt jelenti, hogy két év alatt háromszor ismerték el Nobel-díjjal a magyarok világraszóló teljesítményét.

Mint államfő magam is kiemelt feladatomnak tartom a nemzet határokon átívelő egységének kifejezését. A mai fogadásra Csallóközből érkeztem, holnap újra több napra Kelet-Felvidékre látogatok. Az elmúlt másfél év alatt több jelentős külhoni magyar eseményen vettem részt. Tavaly ősszel ott voltam a dél-bácskai Zsablyán a római katolikus templom avatásán, ahol a fájdalmas múltat felülírva magyarok és szerbek békében együtt ünnepeltek. Ott voltam Csíksomlyón a búcsún és Kolozsváron a Farkas utcában Kolumbán Vilmos református lelkész püspökké avatásán.

Kopjafát emeltem a Nyerges-tetőn az elesett székely hősök emlékére. Temesváron együtt emlékeztem a forradalom napjaira a bánsági magyarsággal. Tájékozódtam a helyszínen a parajdi sóbánya katasztrófája után. Találkoztam Böjte Csaba testvérrel és a rábízott gyerekekkel Déván, köszöntöttem a hagyományőrzőket a kolozsvári magyar napokon, csángó testvéreinket pedig a Gyimesek csodálatos völgyében. Közösen emlékeztem meg június negyedikéről a svájci magyarok körében, egyeztettem az ausztriai magyarság képviselőivel Bécsben, köszöntöttem a belgiumi magyarokat Brüsszelben.

Holnap este ilyenkor a felvidéki Borsiban, II. Rákóczi Ferenc újjávarázsolt kastélyában várnak a bodrogközi magyarok. 
 
A közösség akkor él, ha tagjai találkoznak, beszélgetnek, odafigyelnek egymásra. A MÁÉRT és a Diaszpóra Tanács a legnagyobb össznemzeti egyeztető fórum. A megválaszolandó kérdések, megoldandó feladatok sokszor összetettek, és rendkívüli erőt igényelnek.

Azzal kell szembesülnünk, hogy magyar közösségeink tagjai között vannak olyanok, akik háborút szenvednek el, gazdasági krízis sújtja őket, demográfiai válságokkal küzdenek, vagy éppen szellemi-ideológiai harcot vívnak. Sokszor a megoldást sem látjuk, az viszont egyértelmű, hogy a nehézségek közös erővel enyhíthetők.

Szeretném külön hangsúlyozni, hogy Magyarország a hosszú ideje rendkívül súlyos háborús időket élő kárpátaljai magyarság mellett áll.

Köszönöm minden magyar közösség és minden magyar ember segítségét, aki támogatást nyújt a Kárpátalján élő nemzettársainknak, akiknek helytállása és lelki ereje példamutató. Adjon erőt most számukra az, hogy még ezekben a legnehezebb időkben is egy évtizedek óta kitűzött cél valósult meg azzal, hogy sok-sok fáradozás után a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola néhány nappal ezelőtt elnyerte az egyetemi rangot. Új reményt ad ez Kárpátalja leendő magyar diákságának a „jövő nemzedék évében”.

Kívánok mindannyiuknak sok sikert, jó egészséget a munkájukhoz, magyar közösségeiknek örömmel teli jövőt, a holnapi napra pedig eredményes tanácskozást!

Isten, áldd meg a magyart!