Sokat adtak a békési találkozások - Interjú Novák Katalinnal

Nekem sokat adtak a békési találkozások, és bízom abban, hogy ezt nem csak én éreztem így – értékelte lapunknak - a Békés Megyei Hírlapnak - adott interjújában Novák Katalin köztársasági elnök azt a január végi három napot, melyet vármegyénkben töltött. Beszélgetésünk során szóba került az is, mivel motiválhatók a fiatalok, hogy a térségben telepedjenek le, de az ukrajnai háborút és az idei választásokat is érintettük, illetve kitértünk arra is, hogy miért nyilvánította 2024-et a mozgás évének.

– Mi alapján választotta ki Békésben a célpontjait, járt-e már a térségben korábban? Kérdezzük ezt annak is a tükrében, hogy a „szomszédban”, Szegeden nőtt fel. 
– Valóban, kicsit olyan, mintha hazajönnék ide, önökhöz. Szegeden születtem, hasonló vidéken nőttem fel, otthon érzem itt magam. Sokan nem is tudják, hogy ez az alföldi világ mennyi szépséget rejt. Bevallom, gyerekként én sem ugyanolyan szemmel néztem, mint most. A vármegye-látogatáskor sajnos nem fér bele mindaz, amire jó lenne időt szakítani. Ezzel együtt célom volt, hogy minél több településre eljussak – faluba és városba egyaránt –, minél több emberrel találkozhassak és minél többet tudjak meg a békési hétköznapokról. Jártam Gyulán és Békéscsabán, de ellátogattam Okányba, Szarvasra, Orosházára, Mezőhegyesre, és a tanyavilágot sem hagyhattam ki. Az elnökségem kezdetén megfogalmaztam öt területet, amivel kiemelten foglalkozom: a család, a fiatal tehetségek, a nők, a különös figyelmet érdemlő emberek és a szerethető Magyarország. Ezekre itt, Békésben is külön odafigyeltem. Találkoztam békési „kis virtuózokkal”, családi vállalkozókkal, olyanokkal, akik a mindennapokban nehézségekkel szembesülnek, de a vármegye büszkeségeit sem szerettem volna kihagyni, így meglátogattam az itt nevelkedő Munkácsy Mihály múzeumát, majd a Csabagyöngyében a kortárs alkotókkal is találkozhattam. Nekem sokat adtak a békési találkozások, és bízom abban, hogy ezt nem csak én éreztem így! Szegeden ahhoz szoktam hozzá, hogy mindenhova gyalog megyünk. Ettől Budapesten elszoktam, így most annak is örültem, hogy sokszor itt is sétatávolságra voltak egymástól a helyszínek. A program ráadásul igen tartalmasan kezdődött, hiszen közvetlenül az érkezés után a gyulaiakkal együtt nézhettem meg a Három magas nő című előadást a várszínházban.

– Békésben jelentős volt az elmúlt évtizedekben az elvándorlás. Mit tudna tanácsolni az itt élő fiataloknak, miért maradjanak vagy térjenek vissza tanulmányaik, tapasztalatszerzésük után? 
– Békés vármegyében sosem volt egyszerű az élet. A Viharsarokban élőknek mindig meg kellett küzdeniük a mindennapokért. A legutóbbi népszámlálás is mutatja, hogy az országos átlagnál jóval nagyobb arányban csökkent Békés népessége. Ez nemcsak azért van, mert kevesebb gyerek születik – már Féja Géza is írt az „egykézés” hagyományáról Békésben –, hanem azért is, mert sokan vándoroltak el az ország más részeire. Most is tapasztaltam, hogy a békésiek dolgos, küzdő emberek. Jó, hogy egyre több beruházás érkezik a vármegyébe is, ilyen az Airbus-gyár, az ahhoz kapcsolódó vállalkozások, az élelmiszer-feldolgozó vagy híradástechnikai cégek, és még lehetne folytatni a felsorolást. Jártam a Szarvasi Mozzarella-gyárban, amely jó példa arra, hogy tud egy magyar családi vállalkozás sikeres és országosan ismert lenni, miközben 120 családnak biztosít megélhetést. Ahhoz, hogy a fiatalok számára is vonzó legyen a visszatérés, azt kell érezniük, hogy Békésben is van jövőjük. Javítani kell az infrastruktúrát. Az M44-es gyorsforgalmi út építése ahhoz járul hozzá, hogy Békés jobban bekapcsolódjon az ország vérkeringésébe. Az az életforma, amit Békés kínál egy családot alapító fiatalnak, sokak számára lehet vonzó. Jó itt élni. Ha sikerül ezt a jó életet valamivel könnyebbé is tenni, akkor még többen döntenek majd a hazatérés vagy akár az ideköltözés mellett.  

– Profitálhat ön szerint a jövőben térségünk határ menti helyzetéből? Gondolok itt arra is, hogy sokan várják Románia schengeni csatlakozását… 
– Békés történelmileg is érdekes helyzetben van. Kevés szemléltetőbb példája van az országcsonkítás tragédiájának, mint az, hogy Békés, történetesen Szarvas volt a történelmi Magyarország közepe, ma pedig egy határ menti vármegye, úgymond periféria, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Magyarország határozottan támogatja Románia schengeni csatlakozását, és talán a békésiek várják azt a legjobban. Nemcsak a kapcsolattartást teszi könnyebbé magyar és magyar között a határ két oldalán, de lendületet ad majd a határ mentén már most is meglévő gazdasági együttműködéseknek. Magyarországnak elemi érdeke, hogy jó kapcsolatokat ápoljon szomszédjaival, már csak az ott élő magyar közösségek miatt is. Több mint tíz éve nem volt államfői szintű találkozó Magyarország és Románia között, ezért is örülök, hogy Johannis elnök, viszonozva a bukaresti hivatalos látogatásomat, tavaly Budapestre látogatott. Akkor is elmondtam, hogy Magyarország támogatja Románia schengeni csatlakozását.

– Választások éve előtt állunk. Hazai önkormányzati, illetve uniós voksolások, Amerika elnököt választ. Mit hozhatnak ezek magukkal a hazai, illetve a világpolitikában? 
– Az idei választási év következményeit sokan érzik majd Magyarországon is: nekünk sem közömbös, hogy ki lesz az amerikai elnök, kik vezetik az európai intézményeket, milyen erőviszonyok alakulnak ki az Európai Parlamentben, mi lesz az osztrák választás eredménye. Az önkormányzati választásokon pedig arról dönthetnek a magyar emberek, hogy a helyi közösségek élén milyen vezetők álljanak. Most van lehetőség arra, hogy megerősítsék vagy felülírják öt évvel ezelőtti döntéseiket. Felbolydult világban élünk: háború a szomszédunkban, harcok Izraelben, illegális migrációs hullámok, változó világrend, ahol az eddigi viszonyítási pontok megkérdőjeleződni látszanak. Attól függően, hogy végül ki költözik a Fehér Házba, alakulhat másként a világ folyása, változhatnak az ukrajnai háborúval kapcsolatos kilátások, de változhat a magyar–amerikai kapcsolatok intenzitása és minősége is. Az Egyesült Államok fontos szövetségesünk, a NATO keretein belül pedig nagy szerepe van Magyarország biztonságának garantálásában is. Magyarország jó szövetséges, teljesíti kötelezettségeit, de ha valakitől, akkor éppen a szövetségeseinktől várunk el tiszteletet és készséget a kölcsönös megértésre. Egy szövetségi rendszerben szuverén felek állnak egymással szemben, nem alá-fölé rendeltek. Az év másik nagy választása, az európai parlamenti választás is részben erről szól. Arról is kell döntenünk, hogy a magyar érdekek miként jelenjenek meg a távolinak tűnő, mégis a mindennapjainkat is befolyásolni képes európai döntéshozatalban. A világpolitikai folyamatokon túl nem mindegy az sem, hogy ki irányítja a településeinket. A vármegye-látogatásokon sok rátermett, elhivatott települési, megyei vezetővel találkozom, szerencsére egyre több női vezetővel is.

– Az ukrajnai háború kapcsán többször egyértelműen a békét sürgette. Van erre esély 2024-ben? 
– Lassan két éve tart a háború a szomszédunkban. Mostanra mintha hozzászoktunk volna ehhez az állapothoz, a napi szinten érkező tragikus hírekhez. A háború valósága jelen idő. Senki nem tud pontos számokat, de több tízezren haltak meg, s egyre növekszik a magyar áldozatok száma is. Folyamatosan sorozzák be a férfiakat Kárpátalján is. Édesanyák, feleségek, gyermekek siratják halottaikat. A háború következményei pedig Ukrajna határain túlmutatnak, bennünket, Magyarországon élő magyarokat is érintenek. Nekünk eddig is világos volt, hogy egyetlen helyes törekvés lehetséges, ez pedig a béke kieszközölése, minden lehetséges módon. Mára egyre többen gondolják ezt. Az ukrán elnök is elkezdte egy békeformula kidolgozását, ebben mi is részt veszünk. De nemzetközi fórumokon is, külföldi politikusoktól is hallom, itt lenne az ideje a béketárgyalásoknak. Hogy 2024 a békefordulat éve lesz-e, azt most januárban még nem lehet megmondani, de bízom benne, hogy így lesz, nekünk ezért kell dolgoznunk­. El kell kerülnünk a világháborút, és ez nem is olyan egyszerű­.

– Ön már évek óta határozottan kiáll a hagyományos családi értékek mellett. Ez a jövőbeli munkájában is hangsúlyos szerepet kap? 
– Ha nem születik gyerek, nincs jövője az országnak. Ha megkérdezzük a magyarokat, mi a legfontosabb az életben, akkor a többség a családot említi. A magyar emberek tehát eredendően családbarátok. Az volt a célom, hogy Magyarország váljon családbarát országgá. A családbarát fordulat meg is kezdődött, kormányzati szemléletben, intézkedésekben, adópolitikában, fejlesztésekben is megjelent. A cél, hogy könnyebb legyen családot alapítani, hogy a vágyott gyermekek megszületése ne ütközzön anyagi akadályba, hogy könnyebb legyen a gyermeket nevelők helyzete. Sok eredményt értünk el, de van még feladat. Köztársasági elnökként is kiemelten figyelek a családokra, és a magam eszközeivel azon dolgozom, hogy a demográfiai fordulatot is elérjük. Az üres bölcsők problémája, a csökkenő népesség versenyképességünket is rontó kihívása az egész fejlett világot érinti. Erre mindenhol felhívom a figyelmet, és szerencsére sokan vannak, akik ezt meghallva cselekedni is akarnak.

– Nem egyszer utalt arra is, hogy több nőre van szükség a közéletben. A nők másképp látják a dolgokat, mint a férfiak, vagy azt is kérdezhetném, könnyebben tudnak megoldani konfliktusokat? 
– Nők és férfiak jogaikban egyenlőek, egyenlőnek kell lenniük, de nem egyformák. Mi, nők otthon is a problémák és a konfliktusok elsimításán dolgozunk. Mi, édesanyák sokkal nehezebben viseljük, ha például gyermekeink egymással veszekednek, rögtön a kibékítésükön dolgozunk, és jobb érzékkel figyelünk arra, mi bántja a körülöttünk lévőket. Ha csak ebből az empátiából lenne több a közéletben idehaza és a nagyvilágban a nők nagyobb jelenlétével, már az egy másfajta világot eredményezhetne. Ezért is van több nőre szükség a közéletben.

– Aki nyomon követi a tevékenységét, tisztában van vele, hogy fontos önnek a mozgásra ösztönzés. Újévi beszédében futni, túrázni, úszni, bringázni, focizni, kondizni hívott minden magyart, életkortól függetlenül. Miért nyilvánította 2024-et a mozgás évének? 
– Amikor vármegye-látogatásra megyek, akkor nemcsak meglátogatni szeretném azt a vármegyét, hanem onnan végzem az államfői feladatokat is. Ezt a közérthetőség miatt elneveztük kihelyezett Sándor-palotának, aminek Békésben a gyulai vár adott otthont. Itt fogadtam a moldáv miniszterelnököt, itt tett jelentést a Honvéd Vezérkar főnöke, és a gyulai várban írtam alá azt az elnöki határozatot, amely 2024-et a mozgás évének nyilvánítja. Mozogni, sportolni jó, sportolni kell. Idén bővelkedünk nagy sporteseményekben. Lesz olimpia, lesz labdarúgó-Európa-bajnokság, és még sorolhatnám. Biztos vagyok benne, hogy sokszor halljuk idén a magyar himnuszt. De ne csak szurkoljunk a magyar sportolóknak, mozduljunk is! Ne csak azért legyen a magyar sportnemzet, mert sok aranyérmet szerzünk, hanem azért is, mert egyre több magyar ember érzi fontosnak a rendszeres testmozgást. Arra szeretnék buzdítani minden magyart, minden békésit is, hogy csatlakozzon a mozgalmunkhoz! Én is törekszem arra, hogy a mindennapjaim része legyen a mozgás. Néha nehezen tudom beilleszteni az időmbe, de ha igazán fontos, akkor sikerül. A vármegye-látogatásokon szervezünk sportprogramot is. Székesfehérváron jégkorongozókkal, Kaposváron kézilabdázókkal, Kecskeméten kosarasokkal mozoghattam együtt, Gyulán pedig edzeni mentem az Atlas Fitness Klubba, ami kultikus helynek számít. Jó volt együtt emelgetni a súlyokat a helyiekkel. Nemcsak a remek helyi sportolókra és csapatokra szeretném felhívni a figyelmet, hanem arra is, hogy mennyi lehetőség van egy-egy településen. S végső soron ott a futás, amihez szinte csak a szándék kell, sőt, ott a túrázás is. Istvánnal, a férjemmel, eltántoríthatatlanul járjuk a Kéktúrát, öt év alatt szeretnénk végigmenni rajta.

– Már szóba került újévi beszéde, zárásként megkérdezem: mivel lenne elégedett idén december 31-én? Hogyan szeretne visszatekinteni majd erre az esztendőre? 
– Ha 2024 a béke éve lehetne, és ha könnyebben, szebben, nagyobb egyetértésben élhetnénk Magyarországon. 

A Békés Megyei Hírlap honlapján megjelent interjút itt is olvashatják!