Dr. Baka András köztársasági elnök köszöntője a IX. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus megnyitóján

Tisztelt Kongresszus, Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Önöket a IX. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus megnyitóján. A kongresszus több évtizedes történetének immár hagyománya, hogy a mindenkori köztársasági elnök fővédnökségével támogatja e rangos tudományos eseményt. Megbízatásom kezdetén örömmel folytatom ezt a hagyományt, amellyel egyben a magyar állam megbecsülését is ki kívánom fejezni a magyarságkutatás nemzetközi közössége iránt.

Ezen a kongresszuson a magyar nyelvről, a magyar kultúráról, a magyar történelemről, vagyis nemzeti önazonosságunk forrásairól esik szó. Közös örökségünkről, amely összeköt bennünket, bárhol éljünk is a világban és amelyek megértése egyszerre nemzeti ügy és nemzetközi tudományos feladat.

Húsz évvel ezelőtt Sólyom László köztársasági elnök nyitóbeszédében még arra mutatott rá, hogy a kongresszusnak mindössze egyetlen külföldi előadója van. Ma a világ huszonkét országának hungarológiai műhelyei képviseltetik magukat. Ez nem csupán számbeli gyarapodás. Azt jelzi, hogy létrejött és megerősödött egy nemzetközi szakmai közösség, amelyben különböző tudományos hagyományok, nézőpontok és kérdésfeltevések találkozhatnak egymással. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság jelmondatát idézve megállapíthatjuk, hogy: „megérett a vetés”, s én hozzáteszem, a termés is bőségesebb lett.

A kongresszus idei mottója – „Az önismeret forrásai – a magyarságkép változásai” – különösen időszerű.

Gyors politikai, társadalmi és kulturális változások idején felértékelődik az önismeret. Egy nemzet számára fontos, hogy ismerje múltját, értékeit és képes legyen önmagát mások szemén keresztül látni.

A magyarságkép vizsgálata ezért önismeretünk egyik fontos forrása. Az, hogy milyen kép alakul ki rólunk a világban, milyen történelmi tapasztalatok, kulturális találkozások vagy éppen félreértések formálták ezt a képet, önmagunk pontosabb megértéséhez is közelebb visz bennünket.

De a magyarságkép nem csupán örökség. Alakíthatjuk mi magunk is: teljesítményünkkel, kultúránkkal, tudományos eredményeinkkel és azzal, ahogyan magyarként jelen vagyunk a világban. Ez felelősséget jelent. Azt, hogy amit örökül kaptunk, megőrizzük, megértsük, gyarapítsuk és továbbadjuk.

Ehhez nélkülözhetetlen a tudomány szabadsága és a különböző nézőpontok találkozása. A valódi tudományos párbeszéd teret ad a vitának, mert a kérdések és az eltérő álláspontok közelebb vihetnek bennünket a pontosabb megértéshez. A kritika akkor tölti be valódi szerepét, ha továbbgondolkodásra ösztönöz és segít árnyaltabban, más perspektívából szemlélni azt, amit kutatunk vagy értelmezünk.

Köztársasági elnökként fontosnak tartom, hogy a diplomácia eszközeivel támogassunk minden olyan kezdeményezést, amely közös értékeink megőrzését és gyarapítását szolgálja. A tudomány és a kultúra olyan kapcsolatokat képes teremteni nemzetek között, amelyek túlélhetik egy-egy korszak politikai változásait és hosszú távon erősíthetik Magyarország szellemi jelenlétét és szellemiségének elismerését a világban.

A tudomány időtávja hosszabb egy emberöltőnél. Minden feltárt forrás, minden új felismerés és minden megőrzött emlék hozzáad valamit ahhoz a tudáshoz, amelyet a következő nemzedékekre hagyunk. Amit Önök ma kutatnak, megértenek és vitára bocsátanak, az holnap mások számára már az önismeret egyik forrása lehet.

Külön öröm, hogy a kongresszusnak Miskolc és Sárospatak ad otthont: Miskolc, az alkotóerő és a mérnöki gondolkodás városa, Sárospatak pedig a magyar szellemi élet évszázados műhelye.

Kívánom, hogy a IX. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus a tudományos kíváncsiság, az őszinte párbeszéd és az új felismerések jegyében teljen és munkájával a magyarságról való tudásunkat és önmagunk megértését is gazdagítsa.

Köszönöm a figyelmüket!

Köszönöm, hogy figyelemmel hallgattak!

Jó munkát kívánok!