Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök beszéde az augusztus 20-i tisztavatáson

Tisztelt Honfitársaim! 
Ünneplő Magyarok a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból!

Örömmel és megbecsüléssel köszöntöm az imént esküt tett honvédeket és családtagjaikat. Örömmel azért, mert a haza szolgálatára és védelmére kész és arra kellően fel is készült fiatalok újfent betöltik a nemzet főterét. Megbecsüléssel pedig azért, mert az eskü, amit tettek – és amihez remélhetőleg egész életükben tartják magukat –, a legnemesebb szolgálatot és áldozatot kívánja meg tőlük. 
A haza békéje, a magyar állam biztonsága ugyanis a honvéd hűségén áll.

A tisztavatás ünnepélyes formája annak, hogy a honvédtiszt ország-világ előtt kinyilvánítsa: vállalja a haza szolgálatát, és mindazt az áldozatot, ami vele jár. Azon magyarok nyomdokaiba lép ezzel, akik – esküvel vagy eskü nélkül – szintén vállalták a bátor tetteket és a kemény munkát, a mindennapi és minden körülmények közötti helytállást a hazáért és a hazához tartozókért.

Az otthont, a másik embert, aki számunkra fontos, a kultúrát és értékeket – amit szeretünk, és amit megőrizni gondolunk érdemesnek – mind magyarok szabadon vállalt hűsége, szolgálata és áldozata tartja meg és tartja fenn.

Tisztelt Ünneplők! 
Hölgyeim és Uraim!

Augusztus 20-a kiemelkedik nemzeti ünnepeink közül. Ez a szuverén magyar államiság ünnepe. Amit ma ünneplünk, az egy ezredévi magyar élet origója.

Szent István király máig ható döntéseivel a magyar jövőt határozta meg – végérvényesen kijelölve a magyarság útját. Ezzel pedig biztosította a magyar nemzet megmaradását.

Tisztelt Honfitársaim!

Szent István nemcsak helyet biztosított számunkra az akkori európai népek sorában, hanem visszavonhatatlanul hozzákapcsolta a magyarságot Európához. A magyart kultúrájával együtt európaivá tette. És fordítva, Európát gazdagította és fűszerezte a magyarsággal és annak sajátosságaival. 
Ezt jelenti az európaiság pillére.
Szent István azonban népét nem beolvasztotta a nyugati érték- és érdekkörbe, hanem hozzáadta. Állama szuverenitását nem máshoz mérte, hanem önmaga jogán. Európai uralkodóvá vált ugyan, de magyar királyként. 
Ez a magyar szuverenitás pillére.

Szent István Magyarországot a keresztény Európához kapcsolta. Ahhoz a keresztény hithez és keresztény értékrendszerhez, amely egy külön erkölcsi életminőség és az egymásban egyenrangú felebarátot látó viszonyrendszer kínálata mellett az elmúló anyagi világon túli távlatot is nyújtott a kontinens országainak és népeinek. 
Szent István ezt úgy fogalmazta meg: „Ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja is.”

Ez a hit hősöket és szenteket fakasztott a magyar népből. Egyszerre emelt fel minket, és tanított egészséges alázatra. Mi több, ihletőjévé vált gondolkodásmódunknak és alkotóerőnknek. A magyar kultúra így vált keresztény kultúrává – inspirációjában, eszközeiben és kifejezésmódjában egyaránt. Ezt jelenti a haza keresztény pillére.

Első királyunk nemcsak megalapította a magyar államot, hanem még a maga korában megerősítette és megszilárdította, stabillá és tartóssá tette. Felismerte, hogy minden maradandó a törvényességen áll.

Szent István jól tudta, hogy a független állam ismérve az önálló törvényalkotás. Ahogy azt is, hogy minden hatalom a jog keretei között értelmezhető. Ezért kizárólagos jogon hozott törvényeket, amelyek ugyan beleillettek a nyugati törvényalkotói hagyományba, de a sajátosan magyar viszonyokra lettek létrehozva. 
Törvényeit az egész országban érvényre juttatta, és mindenkire egyaránt vonatkoztatta.

Szent István a keresztény és jogszerető kormányzás egyik legfontosabb tanácsával látta el Imre herceget: „Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.”  

Ez a kezdete a magyarság jogtiszteletének. A jog és a magyar haza fogalma ettől kezdve elválaszthatatlan. Ennek köszönhetően mondhatta első királyunk halála után nyolcszáz évvel Petőfi Sándor, hogy „haza csak ott van, hol jog is van”. 
Ez pedig a jog pillére.

Tisztelt Honvédek!

Magyarország keresztény értékekkel felvértezett szuverén, európai jogállam, amely nagylelkű, szabad emberek otthona, akiknek közös a sorsuk. Hazánk otthona azon magyaroknak is, akik távol élnek tőle, hiszen sorsközösségünk minden magyart egybefog.

Amikor kötelességüket teljesítik, és feladatukat végzik, kérem, tartsák mindezt a szemük előtt. Hűségüket ebben a viszonyrendszerben értelmezzék. Hiszen több mint ezer év folyamába illeszkedik az eskü, amelyet most a nemzet előtt tettek.

Tisztelt Honfitársaim! 
Ünneplő Magyarok!

Szent István királytól stabil pilléreken álló hazát kaptunk örökül. Ez az örökség tartott meg minket több mint ezer éven át.  Ma is ebből az örökségből élünk. Ehhez teszi hozzá századok óta minden magyar a saját művét. Legalábbis az, aki vállalja. És időről időre számosan akadnak, akik vállalják, hogy hűségükkel, munkájukkal és helytállásukkal tovább építik Magyarországot. Azt az ősi államot, amelyet – ha jól végezzük dolgunkat – unokáink unokái is úgy fognak hívni: haza.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! A honvédtiszteknek szívből gratulálok. Az ország és a világ büszke magyar közösségeinek áldott és örömteli ünnepet kívánok!