Ugrás a tartalomra
Novák Katalin interjút ad a Mandinernek

Magyarország követendő példa lett - a Mandiner interjúja Novák Katalinnal

„Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” Ez az idézet szerepelt az esküvői meghívójukon. Lefordítaná ezt az idézetet a mindennapokra?

Ami megadatott, ami már a miénk, azt idővel sajnos elfelejtjük értékelni. Simone Weil francia filozófus felhívása arról szól, az értékelésen túl valójában vágyakozni érdemes az után, ami már „megvan”, ami a miénk. Ez a vágyakozás a házasságunkban is jelen van, és igyekszünk ezt a szemléletet az élet többi területén is megélni és a gyerekeknek is átadni.

Mi az, amit a gyermeknevelésnél a legfontosabbnak tart?

A biztonságot, ami a gyermek számára kulcskérdés. Tudja, mire számíthat, hol vannak a határok. Most, hogy a már felnőtt fiunk mellett két nagykamasz gyermeket nevelünk, ők is tudják: vannak helyzetek, amelyekhez szükségszerűen nem pontosan ugyanúgy viszonyulunk a férjemmel. Értik, hogy akár mindkettőnk megközelítése lehet egyformán jó. Nem szeretek rózsaszín képet festeni a családunkról, a házasságunkról sem, mert feszültség, összezördülések nálunk is előfordulnak. A gyerekek előtt viszont nem vitázunk a nevelési elveken. Szövetségesek vagyunk. Úgy van ez, mint a diplomáciában: csukott ajtók mögött megbeszéljük, miben nem értünk egyet, de kifelé (jelen esetben a gyerekek előtt) egységesen lépünk fel.

Egy más világba csöppent a családja. Most is a rezidencia teraszán beszélgetünk, a helyszín pedig ad egyfajta merevséget, kötöttséget.  Miben változott meg az életük?

Hálás vagyok azért, hogy most talált rám ez a feladat. A gyerekek már nagyok, értik mi történik, fel tudják dolgozni az új helyzetet, és közben lényegében úgy élik az életüket, mint korábban. A megválasztásom óta törekszem arra, hogy a család a legkevésbé szenvedje meg a tisztséggel járó új helyzetet. Tiszteljük a gyerekeinket, tiszteletben tartjuk az életüket. A legidősebb fiunk például úgy jár egyetemre, hogy nem is tudják róla, ki az édesanyja. A kisebbek is nagyon önállóak: az iskolába járásukat egy-egy BKV bérlettel támogatjuk.

A férje elfoglalt banki szakember, aki már az ön megválasztásakor elmondta a Mandinernek, igyekszik majd csak olyan eseményeken részt venni, ahol a protokoll mindenképpen megkívánja a jelenlétét.

Ebből is láthatja, István szavatartó ember. Több mint húsz éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen. Komoly feladata van, elfoglalt, így nem is várhatnám tőle, hogy csak azért mellettem legyen bizonyos programokon, hogy megmutathassam, ő a férjem. Vannak olyan helyzetek, amikor a protokoll megkívánja a jelenlétét, ilyenkor magától értetődő módon ott van mellettem, de ezen kívül ő nem keresi a nyilvánosságot, és én sem erőltetem. Ahogyan támogat engem, az nem a külvilágnak szól. 
Hálás vagyok az Úristennek, hogy szerető családban élek. A család olyan nekem, mint egy telefonnak a töltő. Ha fáradtan is megyek haza, este beszélgetünk, együtt vagyunk, így másnap ismét feltöltődve tudok nekiindulni a következő feladatnak. Külön ajándék, hogy a szüleimmel és a bátyámmal is nagyon szoros a kapcsolat, gyakran vagyunk együtt, sok erőt kapok tőlük.  A gyerekeink pedig megfelelő kritikai érzékkel állnak a munkámhoz, talán a legőszintébb kritikusaim.


Példát is mondana?

Sokszor szóba kerül, mit, miért teszek köztársasági elnökként, főként, amikor találkoznak egy kritikus értékeléssel. Ilyenkor addig kérdeznek, amíg meg nem értik, mi áll a döntésem hátterében. A lányunk néha még a ruhaválasztásban is segít. Jó látni, hogy a világra nyitott fiatalként élnek, és törődnek másokkal. Büszke vagyok rájuk.

Azt mondta, manapság is ellátja az anyai teendőket. Például bevásárolni is eljár?

Megesik, elég sűrűn.

Ilyenkor felismerik?

Igen.

Biztosan nem nehéz, hiszen valószínűleg egy egész autókonvoj parkol a bejáratnál.

A bevásárlást igyekszem diszkréten intézni, de néha valóban nehéz észrevétlennek maradni. Mostanra hozzászoktam, hogy megismernek az emberek, kedvesen köszönnek, majd mindenki vásárol tovább. Néha megszólítanak, készül néhány fénykép. Csodálkoznak, hogy én is járok boltba. Ilyenkor megkérdezem: mit gondolnak, nálunk miből lesz vacsora? Köztársasági elnök vagyok, de közben anya, feleség és háziasszony is.

Egy ilyen bevásárlásnál biztosan leizzad a biztonsági szolgálat.

Azért ennél komolyabb feladatokkal szoktak megbirkózni.

Nehéz volt megszokni a folyamatos jelenlétüket? A köztársasági elnököt még a magán programjain is megilleti a személyvédelem.

Nagyon jó csapat van körülöttem. A magánéletem igyekeznek maximálisan tiszteletben tartani.  

Ha egy képzeletbeli névjegykártyát veszünk, mi a sorrend rajta? Anya, feleség, köztársasági elnök?

Maradhatunk ennél a sorrendnél.

Legutóbb mikor sütött a gyerekeknek?

Most töltöttünk néhány napot Erdélyben a családdal, és pont ekkor volt a kislányunk születésnapja. A gyerekek szerint a születésnap éjfél után egy perccel elkezdődik, így a panzió konyháján három serpenyővel sütöttem a palacsintát éjszaka.

Hat évig volt gyesen a gyerekekkel. Az sok…

Egy gyermeknek az első néhány év rendkívül meghatározó. Nekem akkor nem volt kérdés, hogy a gyermekeinkkel szeretnék lenni, amennyit csak tudok. Úgy éreztem, hogy ez az a helye a világnak, ahol más nem tud teljesen helyettesíteni. Segítségünk nem volt, mindkettőnk szülei vidéken élnek.  Megtehettem, hogy a gyerekek mellett legyek, hiszen le tudtunk mondani a jövedelmemről. Tudom, hogy sok édesanya a megélhetés kényszere miatt nem maradhat otthon. Ezért is tartok helyesnek minden olyan lépést, mely a gyermeket vállaló fiatalok anyagi mozgásterét növeli. 
Amikor arról van szó, hogy bátorítani kell a fiatalokat a családalapításra, azt is őszintén el kell mondani, hogy anyának lenni gyönyörű, de sokszor az elviselhetőség határáig fárasztó feladat. A gyermekvállalásra ráadásul nincs tökéletes időpont. Mindig lesz valami, ami miatt úgy érezhetjük, nem ideális a pillanat.

Ön könnyen döntött a gyermekvállalás mellett annak idején?

Huszonévesen, friss diplomásként szültem. Tele voltam tettvággyal, fiatal, energikus nőként szerettem volna érvényesülni, pénzt keresni, kamatoztatni mindazt, amit olyan sokáig tanultam. Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Nehezen hittem el, hogy lesz visszaút a munka világába. Annyit tudtam, hogy a gyermekvállalásnál kicsúszhatunk az időből. Ilyen a biológia. 
Olyan ez, mintha lenne két sínpár. Az egyik a családi élet, a másik a karrier. Előbbin egy nagyon megbízhatóan közlekedő gyorsvonat jár, ami egy ponton elhagyja az állomást, és ha lemaradunk róla, többet nem tudunk rá felkapaszkodni. A másik sínen gyakran indulnak szerelvények, itt később is felszállhatunk akár egy személy- akár egy gyorsvonatra.

Sokszor feltette magának a kérdést, hogy jó anya e?

Folyamatosan. Amikor az első két gyerek között visszamentem négy órában dolgozni, állandóan elfogott a kétség, gyötört a lelkiismeret-furdalás. Úgy éreztem, nem vagyok sem elég jó anya, sem elég jó munkaerő. Amikor otthon voltam a gyerekekkel, akkor is sokszor éreztem azt, hogy jobban is csinálhatnám.  Aztán rájöttem, hogy a gyerekkel együtt egy adag lelkiismeret-furdalás is születik, és ez végig kíséri az életünket.

Mindhárom gyermekük református iskolába jár, járt. Ez miért volt fontos önöknek?

Református keresztény ember vagyok, a férjem katolikus, azonban a gyerekek maguk választották a gimnáziumot, mi csak bátorítottuk őket. Hálásak vagyunk, mert a református iskolában megerősítették őket abban az értékrendben, amelyet mi is képviselünk. Az ott végzettek nem védtelenül lépnek ki a kapun, fel vannak vértezve a református tartással is.

Nem a családra vonatkozik a kérdés, de az elnöki rezidencia falán feltűnt egy bekeretezett fotó. A Beatles négy tagja és az aláírásuk van rajta. Miért érezte úgy, hogy ki kell tennie a falra?

Ajándékba kaptam, és nagyon szeretem a Beatles zenéjét.

A rezidencia kertjében láttunk két kutyust. Ők már itt voltak, mikor beköltöztek?

Mindkettő a mi kutyánk. Pogót négy éve, Zsömlét tavaly fogadtuk örökbe egy menhelyről. Nehéz körülmények közé születtek, most viszont jó helyük van ebben a nagy kertben.

1981 óta csökken a magyar népesség. Ön szerint mi lehetne a kivezető út?

Nehéz a helyzet. Nem csak arról van szó, hogy minden évben kevesebb gyerek születik, mint ahányan meghalnak, hanem arról is, hogy húsz százalékkal kevesebb a gyermekvállalási korban lévő nő, mint két évtizeddel ezelőtt. 
Ha nem születik több gyermek, lemondunk a jövőnkről, a magyarság megmaradásáról. A Szentatyával beszélgettünk a családokról is. Ő is a modern kor egyik aggasztó jelenségének látja, hogy míg régebben egy családban öt-hat gyermek született, ma jó, ha kettő. Még a saját nagycsaládjában is ezt tapasztalta. Ma Európában nincs olyan nemzet, mely önerőből képes fennmaradni. Vezetőként fel kell tennünk a kérdést: miért születik ilyen kevés gyermek? Milyen anyagi vagy kulturális okai vannak? Magyarországon védjük az életet és a családot. Igyekszünk segíteni a fiataloknak, hogy ne kelljen lemondaniuk a gyermekről azért, mert dolgozni akarnak, és ne kelljen lemondaniuk a munkáról azért, mert családot szeretnének.  Az állam abban tud segíteni, hogy a családalapításnak minél kevesebb anyagi akadálya legyen, és ne járjanak rosszabbul a gyermeket nevelők azoknál, akik nem akartak családot alapítani. Ezt a segítséget a többség szívesen fogadja. Mára Magyarország sokak számára követendő példává is vált.


Korábban a GDP hat százalékát fordította családtámogatásra a kormány. Hogy alakult ez a szám az utóbbi években?

A háborúból fakadó gazdasági nehézségek ellenére sem változott Magyarország családok melletti elkötelezettsége. A teljesítőképessége határán áldoz erre a magyar költségvetés. Hozzáteszem, ez nem kiadás, hanem a legjobb befektetés. Szülessen egy magyar gyermek a határainkon innen, vagy a határainkon túl, egyaránt fontos nekünk.

Még egy statisztikai adat: az elmúlt egy évben 29 százalékkal csökkent a házasságok száma. Ezt minek a számlájára írja?

Régóta figyelemmel kísérem a számok alakulását. Van egy nagyon pozitív, a nyugati világban szinte sehol nem tapasztalható elmozdulás a házasságkötések számában 2010-hez képest. Akkor volt a mélypont. Harmincötezer házasságot kötöttek. Ehhez képest tíz évvel később már közel hetvenezret, és még tavaly is hatvannégyezret, bár valóban volt visszaesés. Ha hozzáteszem, hogy a hetvenes években a százezret is meghaladta a házasságkötések száma, akkor látjuk, hogyan állunk. Hogy most miért következhetett be csökkenés? Korai lenne magyarázatot adni, de ha körbe nézek a világban, és az újonnan megjelenő bizonytalanságokra gondolok, akkor szerintem nem is olyan meglepő, hogy sokan nehezebben köteleződnek el. Nem véletlen, hogy a Budapesti Demográfiai Csúcs is a családról, mint a biztonság zálogáról szól. Az anyagi és lelki biztonság segít a gyermekvállalásnál, a házasság stabilitást adhat.

Nem megyünk nagyon messze a családpolitikától – augusztus 20-i beszédét hallgatva az volt a benyomásom, hogy Ön külföldön is családpolitikát csinál, Magyarország családi kapcsolatait ápolja. Egy családi házban jellemzően nyitva vannak az ajtók, Ön pedig beiktatási beszédében azt mondta, „bízom benne, hogy ajtónyitogatásban és kulcskeresésben Magyarország hasznára lehetek”. Az elmúlt másfél évre visszatekintve, hogy látja, tudott-e kinyitni olyan ajtót, amely azelőtt zárva volt Magyarország számára?

Nem is biztos, hogy zárva volt az az ajtó, csak nem feltétlenül próbáltuk meg lenyomni a kilincset. Úgy érzem, az ajtók többsége nyitva van Magyarország előtt.

Le tudná ezt fordítani konkrét példák nyelvére?

Le tudnám.

Akkor rákérdezünk egyre. Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott találkozójáról közleményt adott ki, s ennek legnagyobb várakozásokat keltő pontja arról szól, hogy megpróbálnak mihamarabb előrelépést elérni a kárpátaljai magyarok jogainak tekintetében. Elindult-e ez a munka? Milyen formában képzeli el az előrelépést?

Nem vagyok naiv ember, csak optimista. Elhangzott az ukrán elnök szájából, hogy ő kész megadni a kárpátaljai magyar kisebbség tagjainak azt, amit megkapnak nálunk az ukrán kisebbség tagjai. Ez elsőre talán nem hangzik túl jól, de valójában jó tárgyalási alap. Magyarország köztudottan nagyvonalú a nemzeti kisebbségeivel. Az Alaptörvényünk világosan fogalmaz: a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. Ezeket a jogaikat köztársasági elnökként személyesen is minden eszközömmel megvédem. 
Ha a kárpátaljai magyarság számára is biztosítanák ugyanezt, az nagy előrelépés lehet, különösen az elmúlt évek fejleményeihez képest. Egy Európába igyekvő ország fontos ismérve, hogy komolyan vehető. Az ukrán elnök bizonyára egy komoly ember, s ha mondott valamit, azt komolyan is gondolta. Ezt tekintem alapvetésnek, és várom ennek a gyakorlati megvalósulását. Ezért bízzunk abban, hogy az, ami most Munkácson történik, nem felel meg az ő szándékainak, s a problémákat mielőbb orvosolni tudjuk. Határozottan ezt várom tőle.

Használták azóta – akár épp a munkácsi magyar iskola ügyében – a szintén ezen a találkozón kiépített közvetlen elnöki kommunikációs csatornát?

Igen.

Fontos, többéves prioritása a Budapesti Demográfiai Csúcs. Meghívta rá Elon Muskot is – hogy látja az esélyeit annak, hogy eljöjjön?

Spontán ember hírében áll, még az is lehet, hogy berepül az űrhajójával. Szeretettel várjuk.

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök viszont egészen biztosan eljön. Sokan gondolják róla, hogy megválasztása után feladta azt a Magyarországgal fennálló szövetségét az európai politikában, amelynek korábban sokszor tanújelét adta. Meloni személyes barátjaként mit üzen azoknak, akik ezt így látják?

Szó szerint napi kapcsolatban vagyunk az olasz miniszterelnökkel. Első találkozásunktól fogva nagyra tartom őt. Mindaz, amit eddig a munkájából, személyiségéből láttam, csak erősítette azt a meggyőződésemet, hogy kiváló miniszterelnöke van Olaszországnak, akinek sok elődjével ellentétben hosszú ideje először van esélye arra is, hogy hivatalban maradjon egy teljes cikluson keresztül. Ez az olasz miniszterelnökök esetében önmagában komoly teljesítmény. Giorgia Meloni igyekszik megküzdeni azzal a nagyon nehéz örökséggel, amit az elődeitől kapott. Nincs könnyű dolga, nem sok drukkere van sem Olaszországban, sem a nagyvilágban. Nekünk magyaroknak nem a kritikusok táborát kell erősítenünk, hanem épp ellenkezőleg: az az érdekünk - ami személyes meggyőződésemből is fakad -, hogy támogassuk mindannak a végrehajtásában, amire vállalkozott. Legyen szó Olaszország gazdasági stabilitásának megteremtéséről, az illegális migráció megállításáról vagy a hagyományos családi értékek megerősítéséről. Utóbbi miatt érkezik most Budapestre is a demográfiai csúcsra.

Van a demográfiai fórumon olyan meghívott, akit a magyar közélet kevésbé ismer, de az Ön szívének különösen kedves a jelenléte?

Ötödik alkalommal szervezzük meg a Budapesti Demográfiai Csúcsot, és egyre nagyobb az érdeklődés. Idén öt kontinens harminc országából hatvanöt felszólalót várunk. Ez a családpárti erők legnagyobb nemzetközi fóruma. Az állam- és kormányfők mellett itt lesz James Heckman Nobel-díjas közgazdász, Nick Vujicic, aki végtagok nélkül él és inspirál sokakat, vagy éppen Jordan Peterson pszichológus, akit ismét érdemes meghallgatni. A csütörtöki és pénteki nap végig annyi izgalmat tartogat, hogy csak javasolni tudom: kövessék figyelemmel a csúcstalálkozót. Sok szellemi és lelki muníciót kap, aki csatlakozik. Szombaton pedig nagy családi napra várunk mindenkit a Városligetben és öt vidéki városban is.

Kevés államfő van olyan szoros kapcsolatban a római pápával, mint Ön, és a magánaudienciára kijelölt tizenöt perces időkeret masszív túllépése sem gyakori – Önnel ez mindkét audienciáján megtörtént. Minek köszönhető, hogy Ferenc pápa ennyire odafigyel Magyarországra?

A Szentatya nagyra tart bennünket, magyarokat. Értékeli a kereszténység melletti kiállásunkat. Az példa nélküli, hogy rövid időn belül kétszer látogasson el ugyanazon országba. Az Eucharisztikus Kongresszuson rövid időre bepillanthatott a magyarok életébe, olyasmi volt ez, mint egy filmelőzetes. Velem is megosztotta, mennyire lenyűgözte az a sugárzó, erős hit, és az az élni akarás, amit nálunk megtapasztalt. Magunk számára is érdemes rögzíteni: ezek olyan minősített pillanatai az életünknek, amikor képesek vagyunk összezárni, félretenni bármilyen ellentétet. Nem voltak huhogók. A pápalátogatásnak nem voltak kritikusai. Azok, akiknek a Szentatya magyarországi látogatása lelkileg is igazán sokat jelentett, ezt szabadon és békességben megélhették. Olyan vonzereje volt a jelenlétének, - úgy az Eucharisztikus Kongresszuson, mint a háromnapos apostoli látogatásán, - hogy azoknak a szívéhez is eljutott, akik nem gyakorló hívők.

Ha egy kevésbé felemelő családi ügyre is rákérdezhetünk: több alkalommal is erélyesen kifejezte abbéli véleményét, hogy a parlamentnek mihamarabb ratifikálnia kellene a svéd NATO-csatlakozási jegyzőkönyvet. Miért látja ezt helyesnek?

Igen, az első perctől határozottan elmondtam a véleményemet, nyilvánosan is. Azt a kibővült védelmi szövetséget, amelynek mi is tagjai vagyunk, erősítené Svédország csatlakozása. Ha ez így van, akkor a hozzájáruló döntést jobb mielőbb meghozni. Ez ugyanakkor nem az én hatásköröm, hiszen a szuverén magyar Országgyűlés fog dönteni a ratifikációról. Bízom a képviselők bölcsességében. És természetesen megértem azt is, hogy nem tetszik a döntéshozóknak, hogy prominens svéd politikusok tiszteletlenül beszélnek a hazánkról. Szövetségesek között meg kell adnunk egymásnak a kijáró tiszteletet, és ezt nem kaptuk meg tőlük. Ezzel együtt is határozottan azt gondolom, hogy a svéd NATO-csatlakozást támogatnunk kell. Majdnem azt mondtam, hogy nem kellene hátráltatnunk – pedig tudjuk, hogy nem is Magyarország hátráltatja.

Egyházdiplomáciai szerepéről már beszéltünk, de megválasztása óta egyébként is nagyon aktív a hagyományos bilaterális formátumokon túlmutató diplomáciai munkában: részt vesz az európai parlamentáris köztársaságok elnökeit tömörítő Arraiolos-csoport munkájában, a Svájci Gazdasági Fórum főelőadója volt, felszólalt az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságában, megbeszéléseket folytatott a speciális olimpia margóján. Mi ennek a munkának a haszna Magyarország számára?

A külpolitika első számú célja a magyar érdekek érvényesítése. Ebben egy diplomáciailag aktív elnök segíthet. Mi nem vagyunk nagy ország, világhatalom. Nem is leszünk. Az, hogy a szövetségesek értsenek bennünket, és mi is értsük őket, közös érdek.

Ha már olyan dolgokról beszélünk, amit kevesen csinálnak Önön kívül a magyar politikában: Ön az első BeReal-ező magyar politikus. Miért szeret BeReal-ezni?

Ez a tizenéves fiatalok egyik legnépszerűbb alkalmazása. Minden nap egyszer megosztják egymással, hogy éppen akkor mi történik velük a valóságban. Megtisztelő, hogy a fiatalok egy pillantás erejéig beengednek az életükbe, cserébe én is hasonlóan teszek. Engem is meglepett, mennyire jól fogadják, hogy BeReal-ező vagyok.

Sok kérdésünk volna még. Miért kell máris abbahagynunk?

Szülői értekezletre kell mennem.

 

Az interjút a www.mandiner.hu oldalon is megtalálja.