Ugrás a tartalomra
Novák Katalin Bács-Kiskun Vármegyében

Lépten-nyomon a családok erejével találkoztam - Interjú Novák Katalinnal a Petőfi Népe c. lapban

Vármegyénkben töltött közel három napot Novák Katalin köztársasági elnök múlt héten. Az államfő Bács-Kiskun több településére és a határra is ellátogatott. Ennek kapcsán kérdeztük.

– Nagyszülei Ágasegyházán éltek, ennek révén gyerekkorában ön is sok időt töltött Bács-Kiskunban. Mondhatjuk, hogy a közel háromnapos látogatása alkalmával egy kicsit hazajött?

– Igen, egy kicsit haza is jöttem. Nem csak azért, mert a nagyszüleim Ágasegyházán éltek, és a nagyapám ott volt évtizedekig iskolaigazgató, nagymamám pedig tanítónő. Azért is, mert édesanyám kecskeméti, édesapám pedig bajai születésű. A vármegyei vezetőkkel beszélgettünk arról, hogy a Kecskemét és Baja közötti összeköttetésen még lehetne javítani. Nos, viccesen azt is mondhatnánk, ez az én személyemben már megtörtént. Valóban sok szállal kötődöm a vármegyéhez, és akkor még nem is beszéltünk az Ágasegyházán töltött nyarakról vagy a kedvenc soltvadkerti cukrászdámról. De nemcsak ezért éreztem otthon magamat Bács-Kiskunban, hanem az itt élők kedvességének és vendégszeretetének köszönhetően is. Ágasra most sajnos nem tudtam ellátogatni. Sűrű volt a program. Prágából egyenesen a kecskeméti repülőtérre érkeztem, este már a Katona József színházban élveztem Szente Vajk új darabját, másnap városháza, majd az Univer-­gyár, Katona József Gimnázium, Kecskeméti Filmstúdió, majd Kiskunhalas, Tiszaalpár, másnap Kiskőrös, Baja, Bácsszentgyörgy, határ, csak hogy néhány programot emeljek ki a sok közül.

– Idén Ruandában a kiskun­halasi származású orrszarvú-specialista Gyöngyi Krisztián emlékjelét is meglátogatta, özvegye, a kiskunmajsai Bedő Orsolya társaságában. Mi, magyarok úgy tartjuk, hogy jóval nagyobb befolyással bírunk a világ fejlődésére, mint amekkora egy ilyen kis országtól elvárható lenne. Mit gondol erről?

– Mi, magyarok ott vagyunk a világ szinte minden pontján. Él magyar diaszpóra Ausztráliától Brazílián át az Egyesült Államokig. Van, akit a kényszer, az országcsonkítás vagy a kommunista diktatúra üldözött el, van, akit az álmok vagy az elhivatottság vitt külföldre. Az, hogy mindenhol jelen vagyunk a világban, erőforrás a magyarság számára. Államfőként keresem a találkozást a diaszpórában élőkkel, hiszen honfitársaink sok jó ügyért tettek a világban. Gyöngyi Krisztián a fekete orrszarvúk megmentéséért dolgozott, és így érte tragikus baleset. Emlékét ma is őrzik Ruandában. Bár nem vagyunk nagy és népes ország, idén két új magyar Nobel-díjast ismerhetett meg a világ. Amikor más országok államfőivel találkozom, elbüszkélkedem ezzel is. Ebben a büszkeségben az egész nemzet együtt lehet.

– Bácsszentgyörgyön a határvadászoknál is járt. Magyar­ország az Unió határait védi évek óta. Meddig tartható ez a helyzet, hiszen egyre nagyobb a nyomás a déli végeken?

– Ha körbenézünk, mi történik akárcsak Európában, milyen békétlenség, zavargások, támadások vannak az utcákon, akkor értékeljük igazán, hogy Magyarország a béke szigete. A magyar családok biztonságban hajthatják álomra a fejüket, és ez azoknak is köszönhető, akik megvédik a magyar határt. A fizikai határvédelmi rendszer, amelyet a migrációs válságot követően épített ki Magyarország, egyértelmű üzenet: ide nem jöhet az, aki nem egyenes úton érkezik. Ezt itt, Bács-Kiskunban különösen értik, hiszen a magyar–szerb határ leghosszabb szakasza a vármegyéhez tartozik. Az itt élők testközelből tapasztalták meg a migrációs válságot, miközben sokan még most is kétségbe vonják annak létezését. Azért is tartottam határszemlét, hogy megköszönjem a határ védelmében szolgálatot teljesítők folyamatos emberpróbáló és bátor helyt­állását, amellyel nemcsak Magyarország, de Európa biztonságát is védik. Kiskunhalason részt vettem 99 kadét fogadalomtételén, akiket a honvédség programjában honvédelemre, hazaszeretetre, becsületre, bátorságra, tartásra, rendre nevelnek. Jó látni, hogy egyre több a haza védelmére elhivatott fiatal. Biztos vagyok abban, hogy idővel képesek leszünk megvédeni Magyar­országot a ránk leselkedő fenyegetésekkel szemben.

– A közelmúltban kétszer is találkozott az ukrán elnökkel. Lát-e reményt arra, hogy az ukrajnai magyarságot érintő kérdésekben sikerül megnyugtató eredményeket elérni? Mi a véleménye az Unió esetleges további bővítéséről?

– A kárpátaljai magyarság kérdését szívügyemnek tekintem. A határon túli magyar közösségek közül talán ők vannak a legnehezebb helyzetben. Egy olyan országban élnek, ahol háború dúl, és ahol az elmúlt években jelentősen romlott a nemzeti kisebbségek jogainak helyzete. A nemzetközi találkozóimon a kárpátaljai magyarok kérdését szinte mindig felhozom. Sokan akkor hallanak róla először. Zelenszkij elnökkel nyíltan beszéltünk a kárpátaljai magyarság helyzetéről. Várom a megállapodásunkból következő lépéseket. Most halványan felcsillant a remény, hogy megtörténnek. Az alkotmányossági, emberi jogi kérdésekben nagy jelentőséggel bíró Velencei Bizottság is világosan leírta, hogy feladata van az ukrán vezetésnek a kisebbségi jogok, így a magyarság jogainak javítása tekintetében. Ami az uniós bővítést illeti, elsősorban a Nyugat-Balkánnal vagyunk elmaradásban. Ott gyorsítanunk kell. Ukrajna háborúban áll, az uniós tagság távoli kérdés, most támogatásra van szüksége. Magyar­ország nagyon komoly humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának, illetve az onnan menekülőknek. Minden országnak, amely az Unióhoz akar csatlakozni, teljesítenie kell annak feltételeit. A Nyugat-Balkán országai előre járnak ebben a folyamatban. Nemcsak nem igazságos, ha hátráltatjuk az ő csatlakozásukat, de Magyarországnak és Európának egyenesen érdeke a Nyugat-­Balkán mielőbbi integrációja, ahogy a térség stabilitása is.

– „Demográfiai fordulatra van szükségünk. Csökkenő népességű nemzetből gyarapodóvá kell lennünk” – jelentette ki nemrégiben, megemlítve azt is, hogy az anyaország mellett a külhoni magyarság lélekszáma is apadóban. Megfordítható-e ön szerint a népességcsökkenés folyamata?

– Igen. Nemcsak azért, mert Magyarország egy évtizedes tudatos építkezés eredményeképpen családpárti fordulatot ért el a jóléti világban talán egyedülálló módon, hanem azért is, amit itt tapasztaltam Bács-Kiskun vármegyében. Lépten-nyomon a családok erejével találkoztam. Családi gazdaságok, vállalkozások, erős közösségek. Tiszaalpáron egy ötgyermekes családot látogattam meg, hogy köszöntsem őket legkisebb gyermekük születése alkalmából. Ők is bizonyítják, hogy a szűkösségben is lehet sokat adni. Ha a felelősségteljes nevelés, a tanulásra, munkára ösztönzés általános, a nehéz helyzetből is van kiút. De ott van Bácsszentgyörgy, a vármegye legkisebb településének példája is, ahol tíz éven át nem született egyetlen gyermek sem, ma pedig tizenkét 18 év alatti van a faluban. Az önök vármegyéjének legkisebb települése is példa arra: van remény, arra, hogy a fiatalok újra mernek családot, nagycsaládot alapítani. Ez biztató perspektíva. A következő generáció számára vonzóvá kell tennünk a családalapítást. El kell nekik mondani, hogy a gyermeknevelésnek vannak ugyan kihívásai, de aligha van szebb ajándék a világon, mint a gyermek. Rajtunk múlik, hogy a demográfiai télből demográfiai tavaszt varázsolunk-e.

– Időről időre részt vesz közösségi sporteseményeken. Futni, úszni láthatta önt sok ezer sporttársa, és a média révén az egész ország. Sportos köztársasági elnök aligha lehetne rendszeres edzés nélkül. Hogyan tudja beilleszteni a napirendjébe a mozgást?

– A mozgás szerves része a mindennapjaimnak. Futásra, edzésre mindig igyekszem időt szakítani. Ez a munkában, gondolkodásban is segít. A legfiatalabb sportsze­relem a lovaglás, feltölt az az idő, amit a lovak között tölthetek. A vármegye-látogatásokon szí­vesen próbálok ki új sportágakat, ami arra is remek alkalom, hogy a helyi sportéletről is többet megtudjak edzőktől, sportolóktól. Legutóbb Fejér vármegyében a jégkorongot próbáltam ki. Most kosárlabdaedzéssel kezdtük a harmadik napot Kecskeméten, az Ivkovics házaspár vezetésével. Öröm volt látni, milyen fegyelemmel, figyelemmel, szaktudással és szeretettel foglalkoznak a fiatalokkal. Rajtuk is múlik, milyen emberré válnak majd.

– Változóban vannak a nemi szerepek a fejlett világban, a nők társadalmi érvényesülése előtt fogyatkoznak az akadályok. Mit gondol, az ön pályafutása példa lehet magyar nőtársai számára?

– Az, hogy Magyarországnak most először női köztársasági elnöke van, azt az üzenetet is hordozza, hogy a legmagasabb közjogi tisztség is nyitott a nők számára is. Ez bátorítást adhat a lányoknak, hogy megvalósítsák a szakmai, karrier álmaikat, és erre bátorítom is őket. De azt is hozzáteszem, hogy életem legszebb időszaka volt az a hat év, amit otthon töltöttem a gyermekeinkkel. Ezért igyekszem arra bátorítani a fiatal lányokat, hogy a karriert ne a család ellenében építsék, hanem a kettőt együtt. Életem három legjobb döntése volt a három gyermekünk. Másrészről azt is szeretném, hogy Magyarországon minden feltétel adott legyen ahhoz, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a család és a karrier között. A valódi döntési szabadság az, ha a lehető legkevesebb anyagi akadálya van annak, hogy a családot és a karriert együtt lehessen választani. Magyarország ebben sokat lépett előre, de nagyon sok még a teendő.