Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök köszöntője a svájci magyar egyesületek képviselőivel való találkozón a Nemzeti Összetartozás Napján

Tisztelettel és nagy szeretettel köszöntöm a svájci magyar egyesületek képviselőit! Örülök, hogy alkalmunk van találkozni, és megismerhetem közösségeiket.

Mi, magyarok már hozzászoktunk, hogy a nemzeti összetartozás nem jelent földrajzi értelemben is együvé tartozást, hiszen hányattatott történelmünk miatt a világ számos pontján találkozhatunk magyarokkal, erős és élő magyar közösségekkel. 
Manapság szerencsére már nem a történelmi szükségszerűség bővíti a magyar diaszpórákat. Számos honfitársunk tanulmányi, munkavállalói, üzleti vagy kutatási céllal talál új otthonra Magyarországtól távol. Van, aki ideiglenesen, de van, aki véglegesen. Globalizált világunknak ez a velejárója.

Egy biztos: bármiért és bárhová is sodorja a magyart a sors, helytáll, mégpedig tisztességgel. A magyarok, éljenek bárhol a világban, mindig megbecsült helyet foglalnak el választott országuk társadalmában. 
Teljesítményükre, értékteremtésükre, a bennük lévő lehetőségekre, tudásra, elhivatottságra mindenhol felfigyelnek.

Éppen ezért a diaszpóra magyar közösségei különleges erőforrásai a magyar nemzetnek. Megértik annak az országnak a kultúráját, ahol élnek, de magukban hordozzák a szülőföld kultúráját is. Hidak, amelyek összekötnek, ezzel jelentősen is ráhatva az országaink közötti társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatok alakulására.

Az Önök értékhordozó és értékteremtő közösségei is ékes bizonyítékul szolgálnak mind a megbecsültség tekintetében, mind a svájci–magyar kapcsolatok építése terén. Örülök, hogy itt, Svájcban is élő, építő és összetartó magyar közösségekkel találkozhatom. Köszönöm, hogy mindig kiállnak Magyarország és összetartozásunk mellett.

Hölgyeim és Uraim! 
Tisztelt Honfitársaim!

Összetartozásunknak nem csupán lelki tartalmára, hanem a mindennapokban megélt természetes valóságára, személyes kapcsolódásaira is összpontosítanunk kell. Ez pedig folyamatos találkozásokban, intenzív kapcsolattartásban, magyar közösségeink egymást támogató együttműködésében valósulhat meg.

Önök talán jobban is tudják, mint mi odahaza, hogy a megmaradás záloga a közösségben maradás. Társak nélkül, megtartó és megerősítő közeg nélkül nehéz megőrizni kultúránkat, anyanyelvünket, ápolni hagyományainkat. 
Csak egymást erősítve tarthatjuk meg azt a lelki, szellemi, kulturális gazdagságot, amely magyarságunk okán a sajátunk.

A nemzeti összetartozás kapcsán számomra két fontos szempont jelenik meg. Egyrészt, hogy összetartozásunkhoz nem férhet kétség. A magyarság nem megbontható. Másrészt, hogy összetartozásunknak nincs is alternatívája. Nekünk, magyaroknak hitet kell tennünk egymás mellett nap mint nap, vállalva egymást és megértve a másikat. Mi nem feledkezhetünk meg egymásról, nekünk számon kell tartanunk a másikat. 
Mivel pedig megbonthatatlanul egymáshoz tartozunk, ezért soha fel nem adható és el nem mulasztható felelősséggel is tartozunk a másik magyar ember felé.

Tisztelt Honfitársaim!

Gyakorta tapasztalhatjuk összetartozásunk ragyogó megnyilvánulásait, az egymás melletti kiállást, egymás segítését. Számos szép példája van, hogy mi, magyarok, igenis tudunk erőt meríteni egymásból, tudjuk segíteni egymást, tudunk jó közösségeket létrehozni, tudunk egymás támaszai lenni.

Ma megint van egy hozzánk tartozó közösség, amely bajba jutott. Székelyföldön az árvíz emberek munkáját, családok házait, közös történelmi örökségünket sem kíméli. Magyarok megélhetése került veszélybe. Újra itt az ideje a magyar közösségi szolidaritásnak. Csodálatos látni, hogy mennyien vannak, akik rögvest megmozdultak a bajba jutott magyar közösségekért. Székelyföld magyarsága nincs és sosem lesz egyedül.

Bajban mutatkozik meg egy nemzet tartása, a nehézségekben nyilvánul meg, milyen erős is a nemzeti összetartozás, mennyire is számíthatunk egymásra. 
És jó azt tapasztalni, hogy minden körülmények között is ott vagyunk egymásnak, ott vagyunk a bajba jutott magyar emberek mellett. Ez a mi erőnk, ez a mi összetartozásunk.

A héten Erdélybe látogatok, ahol részt veszek a csíksomlyói búcsún. Természetesen ebben a helyzetben Parajdra is elmegyek, hogy személyesen tájékozódjam a kialakult helyzetről, és lássam, hol és miben van leginkább szükség a támogatásra, ideértve az árvíz sújtotta háromszéki településeket is.

Tisztelt Honfitársaim!

A hazához és a nemzethez mindig hűnek lenni. A másik magyart sosem feledni, hozzá társként viszonyulni, minden nézetkülönbség ellenére is vállalni vele a közösséget, mindig segíteni egymást és mindig számítani egymásra. Ezt jelenti a magyar nemzeti összetartozás. Éljünk továbbra is híven ehhez.

Isten tartsa meg nemzetünket és minden magyar közösséget!

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel.

Bern, 2025.06.04.