Baka András köztársasági elnök beszéde a Pannonhalmi Főapátságban, Szent Márton ünnepén
Főtisztelendő Cirill Főapát Úr!
Tisztelt Bencés Atyák és Testvérek! Kedves Ünneplő Közösség! Hölgyeim és Uraim!
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Szent Márton ünnepén itt lehetek Önökkel, Pannónia Szent Hegyén, a magyar kereszténység, kultúra és szellemiség egyik legfontosabb bölcsőjében.
Bevallom, némi megilletődöttséggel állok itt, a magyar állam legfőbb közjogi méltóságaként, hiszen ezen a helyen a bencés jelenlét még a magyar állam megszületését is megelőzte.
Itt előbb volt apátság, mint Magyarországon koronás király.
Mire Szent István megteremtette a keresztény magyar királyság intézményes alapjait, a bencés szerzetesek már megkezdték azt a lelki, szellemi és kulturális építkezést, amely nélkül aligha képzelhető el a magyar államiság története.
Mondhatjuk úgy is, a bencés atyák előbb lélekben kapcsoltak bennünket Európához és csak ezt követően váltunk annak intézményesen is részévé.
Pannonhalma pedig több mint ezer esztendőn át hűséges maradt ehhez a küldetéséhez.
Birodalmak emelkedtek és tűntek el, háborúk, megszállások és történelmi fordulatok követték egymást, de ez a közösség újra és újra bizonyította, hogy az igazi értékek képesek túlélni a történelem viharait.
Pannonhalma a magyar államiság egyik lelki és erkölcsi bástyájává vált.
Arra emlékeztet bennünket, hogy egy nemzet erejét nemcsak gazdasági teljesítménye, intézményei vagy politikai sikerei adják. Legalább ilyen fontos az a szellemi és erkölcsi fundamentum, amelyre közösségi életét építi.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Szent Márton alakja immár több mint ezerhatszáz éve része Európa közös örökségének.
Mi, magyarok különös szeretettel tekintünk rá, ahogyan a franciák is. Némi jóindulatú versengéssel talán mindkét nép egy kicsit a magáénak érzi. Pedig Szent Márton öröksége nem egyetlen nemzeté, hanem egész Európáé, az egész keresztény világé.
Nevét templomok, települések, szent helyek őrzik Pozsonytól Csíkszentmártonig, Pannonhalmától Munkácsig.
Ünnepéhez kedves hagyományaink is kapcsolódnak. Ilyenkor természetesen illik libát enni és a jó újbor sem hiányozhat az asztalról.
De miközben mi itt ünnepelhetünk, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik ugyanezen a napon félelemmel, nélkülözéssel vagy a háború okozta fájdalommal néznek szembe.
Akiknek nem ünnepi asztal, hanem bizonytalanság jutott. Akik szeretteikért aggódnak, vagy éppen elveszítették otthonaikat, biztonságukat.
Szent Márton példája éppen arra tanít bennünket, hogy az öröm nem tehet közömbössé mások szenvedése iránt.
A köpenyét a didergő koldussal megosztó római katona története talán az egyik legegyszerűbb és legmélyebb erkölcsi tanítás, amelyet Európa keresztény örökségéből ismerünk.
Egy ember fázik. Egy másiknak van mivel segítenie. És Márton nem fordítja el a fejét. Nem keres magyarázatot a tétlenségére, nem vár másokra.
Észreveszi a szükséget, és cselekszik.
Ebben az egyszerű mozdulatban benne van a felebaráti szeretet, az emberi méltóság tisztelete és a szolidaritás egész erkölcsi parancsa.
Talán ma is érdemes feltennünk magunknak a kérdést, észrevesszük-e a mellettünk élő ember szükségét? Készek vagyunk-e megosztani azt, amink van? Képesek vagyunk-e felismerni az emberi méltóságot abban is, aki másként gondolkodik, más körülmények között él, vagy éppen segítségre szorul?
Mert egy közösség erkölcsi erejét nemcsak az mutatja meg, hogyan bánik a sikeresekkel és az erősekkel, hanem mindenekelőtt az, hogyan fordul a kiszolgáltatottak, a betegek, az idősek, a nehéz helyzetbe került családok és a jövőjüket kereső fiatalok felé.
Szent Márton példája nem csupán vallási tanítás, hanem ma is érvényes, egyetemes emberi és európai üzenet.
Kedves Bencés Atyák és Testvérek!
A bencés szellemiség több mint ezer esztendeje különleges választ ad arra a kérdésre, hogyan válhatnak ezek az értékek mindennapi gyakorlattá.
Ora et labora – Imádkozzál és dolgozzál!
Ebben a rövid jelmondatban mély életbölcsesség rejlik.
Az imádság az elcsendesedés, az önvizsgálat, a hit és a remény forrása. A munka pedig a cselekvő felelősségé, az alkotásé és a másokért végzett szolgálaté.
A kettő nem választható el egymástól.
Pannonhalma különleges értéke, hogy mindezt nem pusztán hirdeti, hanem évszázadok óta meg is valósítja.
A hit, a tudomány, az oktatás, a kultúra és a párbeszéd itt nem egymással szemben álló, hanem egymást gazdagító értékek.
A bencés közösség szolgálata arra is figyelmeztet, hogy az igazi tekintély nem a hatalomból, hanem a hitelességből, a tudásból és a másokért vállalt felelősségből fakad.
Ez az üzenet nemcsak az egyháznak, hanem a közélet minden szereplőjének is szól.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent Márton ünnepén különös megbecsüléssel fordulunk mindazok felé, akik ezt a szellemi és erkölcsi örökséget saját életükben is tovább viszik.
Akik tehetségüket nemcsak saját boldogulásukra, hanem mások felemelkedésére is fordítják. Akik tudást, lehetőséget, biztatást és reményt adnak, különösen azoknak a fiataloknak, akiknek kevesebb esély jutott az életben.
Mert a másik ember felemelésében, tehetségének kibontakoztatásában is ott él Szent Márton köpenyének üzenete.
Az adomány értéke nem mindig abban mérhető, amit átadunk, hanem abban is, milyen jövőt nyitunk meg vele mások előtt.
Főtisztelendő Főapát Úr! Kedves Ünneplő Közösség!
Azt kívánom, hogy Pannonhalma a következő évszázadokban is maradjon a hit, a tudás, az emberség és a párbeszéd otthona.
És ahol Szent Márton példája újra és újra emlékeztet bennünket, hogy a szeretet legigazibb formája a másik emberért vállalt cselekvő felelősség.
Mert egy nemzet, egy közösség és végső soron egész Európa jövőjét nemcsak az határozza meg, mit tudunk felépíteni, hanem az is, hogy közben mennyit vagyunk képesek megőrizni emberségünkből.
Isten éltesse és őrizze a pannonhalmi bencés közösséget!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!