Dr. Baka András köztársasági elnök beszéde az állami kitüntetések átadásán

Tisztelt Házelnök Asszony!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Kitüntetettek!
Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm mindannyiukat a magyar államalapítás ünnepén az Országházban.

Több mint ezer esztendeje történt, hogy István király Magyarországot állammá formálta, és az alapokat lerakva elindította elődeinket az ismeretlen jövő felé vezető úton. 

A kiépített államszervezet, az erős országvédelem és a szilárd elhatározás sem óvhatta meg hazánkat attól, hogy évszázadok során olykor szakadék szélére kerüljön, mélységeket járjon meg és kilátástalannak tűnő időket éljen át. Voltak idők, amikor országunk darabokra szakadt, amikor háborúk pusztították, amikor szabadságát elveszítette, és amikor úgy tűnhetett, talán nincs tovább.

És mégis mindig volt tovább.

Ahhoz, hogy ezekből a válságokból kikerülhessünk, és újra képesek legyünk felemelkedni, mindig szükség volt egy nehezebben megragadható erőre, amely a magyar emberek tudásában, tehetségében, kitartásában és bölcsességében rejlik.

Ennek köszönhetjük, hogy bő ezer év után is itt vagyunk. Ezt az országot ma is sokak tudása, tehetsége és kitartó munkája viszi előre. Közülük köszöntjük ma azokat, akiknek kiemelkedő teljesítményét állami kitüntetéssel ismerjük el.

Kedves díjazottak! Ma Önöket ünnepeljük.

Azokat, akik évtizedeken át formálták a magyar kultúrát, akik színpadon és filmen, táncban és zenében olyan műveket, alakításokat hoztak létre, amelyek a nemzedékek közös élményévé váltak és közös kulturális emlékezetünk részei lettek.

Azokat, akik azért dolgoztak, hogy jobban értsük a múltunkat, a társadalmunkat, a nyelvünket és a jogrendet, amelyben élünk. Akik kutattak, tanítottak, kérdeztek és vitatkoztak, mert tudták, hogy a tudás nemcsak válaszokat ad, hanem megtanít pontosabban látni a világot és benne önmagunkat is.

Azokat, akik a tudományban, a gyógyításban és az oktatásban vitték előre Magyarországot. Kutatókat és mérnököket, akik új összefüggéseket tártak fel és új megoldásokat teremtettek. Orvosokat, akiknek tudása és döntései mögött emberi életek, családok reménye és megkönnyebbülése állt. Tanárokat és egyetemi oktatókat, akik nemcsak tudást adtak tovább, hanem pályákat indítottak el, kíváncsiságot ébresztettek és nemzedékek gondolkodására voltak hatással.

És azokat is, akiknek a teljesítménye ritkábban kerül reflektorfénybe, akik közösségeket tartottak össze, gyermekek előtt nyitottak lehetőségeket, nehéz helyzetben élő emberek mellett álltak, hogy évtizedeken át csendben, következetesen és különösebb elismerés nélkül tették a dolgukat. Munkájuk sokszor kevésbé látható, de annál mélyebb nyomot hagy az emberek életében, és sokszor éppen ez az a hatás, amely a legtovább elkísér.

Nagyon különböző életutak találkoznak ebben a teremben. Van, akinek a nevét egy egész ország ismeri, míg mások munkája kevésbé látványos. Van, aki műveket hagy maga után, más tudományos eredményeket, tanítványokat, intézményeket vagy megváltoztatott emberi sorsokat, ami közös bennük, hogy Magyarország gazdagabb lett általuk.

És van még valami, ami számomra különösen fontossá teszi ezt az ünnepséget. Ez az alkalom nem a politikáról szól.

Nem politikai oldalak, világnézetek vagy meggyőződések mentén ismerünk el embereket. Nem azt kérdezzük, ki honnan jött, kivel ért egyet, vagy miben gondolkodik másként.

Azt nézzük, amit tett. Mit alkotott, mit fedezett fel, mit tanított, kit gyógyított meg, milyen közösséget épített és milyen tudást adott tovább. Jó, hogy van ilyen alkalom. Jó, hogy van olyan tér, ahol a teljesítmény önmagában érdemel figyelmet és megbecsülést.

Megtiszteltetés számomra, hogy köztársasági elnökként ezen az ünnepen átnyújthatom önöknek a Magyar Érdemrendek és a Magyar Érdemkeresztek kitüntetéseit.

Ezek az elismerések magukban hordozzák a magyar emberek megbecsülését és háláját. Bennük van a köszönet az eredményért és mindazért is, ami mögöttük van a fáradságos hétköznapokért, a kitartásért, a lemondásokért, a kudarcokért, az újrakezdésekért és azokért az időszakokért, amiben még nem lehetett látni, hová vezet a sok befektetett munka.

Magyarország több mint ezer éve nemzedékek közös műve, de minden nemzedékben vannak olyan személyek, akik teljesítményükről kiemelkednek, mert többet tesznek hozzá ehhez a közös műhöz, mint amit bárki elvárhatna tőlük.

Tisztelt ünnepeltek!

Köszönöm a munkájukat, mindazt, amit létrehoztak, és mindazt, amit másoknak továbbadtak.

Ünneplő nemzetünk nevében szeretettel gratulálok valamennyi kitüntetetteknek!

(Országház Kupolaterme - Budapest, 2026. augusztus 20.)