"A nem jogállami megoldásoknak még a látszatát is kerülni kell" - Államfői interjú az Index-hu-n

Előfordult már, hogy egy döntését megbánta?

Nem emlékszem olyan döntésre, amelyet megbántam volna. Legfeljebb apróbb, mindennapi kérdésekben fordulhatott elő ilyesmi. A múlt az ember életének részévé válik. Általában inkább a jelenen gondolkodom, kevésbé a múlton, és a terveimmel a jövőt építem.

Egyik első államfői interjújában azt mondta, nem sokat gondolkodott, amikor felkérték, hogy köztársasági elnök legyen. Nem bánta meg, hogy elvállalta?

Nem bántam meg. Úgy gondolom, hogy egy magyar ember számára a legnagyobb megtiszteltetés, ha Magyarország köztársasági elnöke lehet. Egy ilyen hivatal sok munkával jár, vannak örömei és nehézségei is, de ez így együtt alkot egy egészet.

Az Orbán-korszak évei alatt számos kritika érte a korábbi, kétharmados többséggel megválasztott köztársasági elnököket: Orbán Viktor „bábjai”, „aláírógépei”, „pártkatonák” – „nincs önálló akaratuk”. A kegyelmi botrány jelentette a kegyelemdöfést, és általánosan megrendítette az államfői tisztségbe vetett bizalmat. Ma már abban is biztosak lehetünk, hogy ez az ügy szerepet játszott a Fidesz–KDNP választási vereségében. Amikor megkeresték, nem jutott eszébe, hogy egy megrendült államfői hivatal élére kerül, és a függetlenségével kapcsolatos kételyekkel kell majd szembenéznie?

Nem ez lebegett a szemem előtt, bár nyilván az ember tudatában volt ennek. Akkoriban az Alkotmánybíróság elnöke voltam, tehát már akkor is a köz szolgálatában álltam. Úgy gondoltam, hogy ha felkérnek a köztársasági elnöki tisztség betöltésére, arra nem mondhatok nemet.

Másképp kérdezem: amikor igent mondott, mi járt a fejében? Mit szeretett volna elérni államfőként? Volt konkrét célja?

Már a jelölésemkor kiadott első közleményemben hangsúlyoztam, és a beiktatási beszédemben is megerősítettem, hogy az Alkotmánybíróság volt elnökeként azzal a szándékkal fogadtam el a felkérést, hogy az Alaptörvény és a jog alapvető értékeihez ragaszkodással óvjam meg az alkotmányos stabilitást. Egy kormánynak vannak céljai, egy pártpolitikának vannak célkitűzései, az államfő az alkotmányos feladatait végzi, és a létével fejezi ki a nemzet egységét. Itt nincsenek politikai célok. Az államfőnek nincs és a magyar alkotmány szerint nem is lehet politikai programja.

Áder János számára a környezetvédelem volt hivatali idejének egyik leghangsúlyosabb témája, míg Novák Katalin hivatalba lépésekor a családot és a családvédelmet állította a középpontba. Önnek nem volt hasonló jellegű célkitűzése vagy kiemelt témája?

Sokat foglalkoztam a közösségekkel, és azt kerestem, hogyan lehet erősíteni a közösségek nemzetépítő erejét. Az a véleményem, hogy egy nemzetet a jól működő közösségei tesznek igazán sikeressé. Kerestem azokat az embereket, akik ilyen közösségeket hoztak létre és működtetnek, különös tekintettel azokra, amelyek nehéz helyzetben lévő embereken segítenek, vagy valamilyen nehézséget vállalnak fel. De minden közösség fontos érték lehet, legyen szó sportról vagy bármilyen más területről. Ez érték a nemzet számára.
 

Mi a véleménye az előbb felsorolt kritikákról, amelyek az Orbán-kormányok tizenhat éve alatt gyakran érték az államfőket?

A magyar köztársasági elnök alkotmányos funkciója és hatásköre sajátos, hiszen az államfőnek nincs közvetlen politikai mozgástere, ezért politikai felelőssége sem olyan értelemben, mint egy kormánynak.

A köztársasági elnök a nemzet egységét azzal fejezi ki, hogy a politikai döntéseket közjogi keretbe foglalja, és alkotmányos rangot ad nekik.

Amikor például a miniszterelnök javaslatot tesz a kormánytagok kinevezésére, a köztársasági elnök kinevezi őket. Ez azt jelenti, hogy egy politikai döntés közjogi és alkotmányos státuszt kap. Ez kívülről sokszor protokollárisnak vagy kevésbé látványosnak tűnhet, alkotmányjogi jelentősége azonban rendkívül komoly, mert így válik a döntés a nemzet egysége által szentesítetté.

Ha már a nemzet egységének kifejezéséről van szó, úgy érzi, hogy ennek meg tudott eddig felelni?

A nemzet egységének kifejezése rendkívül nehéz feladat. Különösen egy plurális társadalomban, amilyenben mi is élünk Európában. De ez így van jól, mert egy plurális társadalomban a nemzeten belül különböző politikai, gazdasági, kulturális és vallási törésvonalak mentén eltérő elképzelések léteznek. Az egységet ebben a sokszínűségben valójában az alkotmány és a jog tudja megteremteni. A jog ugyanis mindenkire egyformán vonatkozik, és alapelve, hogy a jog nem ismerete nem mentesít a betartása alól.

Akkor jól értem, hogy az államfő esetében nem elsősorban a személy a fontos, hanem az, hogy az intézmény az alkotmányos keretek között fejezze ki a nemzet egységét?

Igen, így is lehet keretezni azt, amit mondtam.

Ki kérte fel, hogy legyen a kormánypártok államfőjelöltje? Ki hívta fel?

Orbán Viktor kért fel rá.

És mit mondott Önnek?

Azt mondta, hogy a Fidesz támogatja a megválasztásomat köztársasági elnöknek, és felkért, hogy vállaljam el.

Ezen túl megfogalmazott bármiféle véleményt vagy álláspontot, akár a kegyelmi botrányt is szóba hozva?

Nem fogalmazott meg semmilyen álláspontot.

Nem adott tanácsot?

Nem adott nekem semmilyen tanácsot.

Miután megválasztották, tartotta a kapcsolatot Orbán Viktorral?

Az alkotmányos rendszer működése érdekében természetes, hogy a magyar köztársasági elnöknek együtt kell működnie a mindenkori kormánnyal, hiszen hatáskörei több ponton is kapcsolódnak annak tevékenységéhez. Ha például az államfő bizonyos személyeket nevez ki az alkotmány alapján, azok a döntések általában kormányzati folyamatokhoz kötődnek. Ugyanez igaz arra is, amikor a köztársasági elnök külföldön képviseli az államot, hiszen ez szintén összefügg a kormány külpolitikai tevékenységével. Ezért rendszeresen konzultáltam ezekben a témákban Orbán Viktorral, mint Magyarország miniszterelnökével, általában havonta egyszer.

Államfőként milyen módon tájékozódik a társadalmi közhangulatról, és hogyan méri fel annak változásait?

Ezzel kapcsolatban a kollégáimtól kapok különböző információkat, amelyeket tanulmányozok.

A közösségi médiát követi, híreket olvas, vagy inkább csak a tanácsadóira támaszkodik?

Én még a Gutenberg-galaxis gyermeke vagyok. A digitális világban el tudok igazodni, de nem igazán érzem a saját közegemnek. Köztársasági elnökként természetesen van Facebook-oldalam, amelyet figyelemmel kísérek, magánemberként azonban soha nem voltam aktív a közösségi oldalakon.

Hogyan látja, mit gondoltak a magyar emberek a köztársasági elnöki tisztségről, amikor Önt megválasztották, és mit gondolnak most, két évvel később, az április 12-i választás után?

Az, hogy valakit hányan támogatnak vagy nem támogatnak, politikai kérdés. A köztársasági elnöknek a többséget és a kisebbséget egyaránt, vagyis az egész nemzet egységét kell kifejeznie. Az én alkotmányos funkcióm az, hogy a nemzet egységét fejezzem ki. Ezt alapvetően jogi és alkotmányjogi keretek között tudom megtenni.

Az április 12-i választás után a Sándor-palotában fogadta a parlamentbe bejutott pártok vezetőit. Milyen hangulatúak voltak ezek a találkozók?

Tárgyszerű és őszinte légkörben zajlottak. A fő téma – a helyzetből adódóan – az új összetételű Országgyűlés alakuló ülésének előkészítése volt, hiszen ezt a Sándor-palota és az Országgyűlés Hivatala főigazgatójának a parlamentbe jutott pártok frakcióvezetőivel együttműködve kell megszerveznie.

Milyen volt a beszélgetése Orbán Viktorral?

Tájékoztattam arról, hogy Magyar Pétert fogom miniszterelnöknek jelölni, amit ő természetesen tudomásul vett, én pedig jó munkát kívántam neki az ellenzéki szerepéhez.

Ön számított erre a választási eredményre?

Mindenféle választási eredményre felkészültem, de az alkotmányos szerepem szempontjából sokkal inkább a magas részvételt tartottam jelentősnek. Ezt hangsúlyoztam a választás estéjén is, amikor este hét órakor beszédet mondtam a Nemzeti Választási Iroda épületében, még az eredmények ismerete előtt. Ott is arról beszéltem, hogy a részvételt a demokrácia győzelmének tartom, és hogy a győztes politikai erő nyilvánvalóan komoly demokratikus felhatalmazással fog rendelkezni.

Az új kormánypárt szerint rendszerváltás történt április 12-én. Ön szerint a Tisza Párt győzelme egyszerű kormányváltást vagy annál többet, valódi rendszerváltást jelent?

Magyarországon rendszerváltás 1990-ben volt, amikor az ország lebontotta az egypárti diktatúrát. Azóta demokratikus jogállam működik az alkotmányunk szerint, és parlamenti választásokon kormányok cserélődnek, vagy éppen nem cserélődnek, attól függően, hogy milyen eredmény születik. Most egy kormányváltás történt.

Elsőként Magyar Pétert, a választáson győztes Tisza Párt vezetőjét fogadta a Sándor-palotában. Hogyan jellemezné ezt a találkozót?

Ugyanazt tudom mondani róla, mint a többiről: őszinte és tárgyszerű beszélgetés volt.

Konstruktív?

Igen, arról beszéltünk, hogyan készítjük elő az alakuló ülést.

Milyen volt a viszonya Önhöz a találkozó során?

Pontosan úgy viselkedett, ahogyan egy leendő miniszterelnöktől elvárható.

Megadta az államfői hivatalnak járó tiszteletet?

Igen. Természetesen hangsúlyozta az álláspontját, hogy miért kellene lemondanom, és elmondta az érveit is. Én erre annyit válaszoltam, hogy másképp látom ezt a kérdést. Jeleztem, hogy most nem az a feladatunk, hogy ezt megvitassuk, hanem hogy előkészítsük az alakuló ülést.

Magyar Péter már a választás előtt megmondta: a köztársasági elnöki hivatalból való távozását várják, ezt az április 12-e utáni találkozójuk előtt meg is ismételte, és alkalmatlannak, illetve méltatlannak nevezte arra, hogy Magyarországon a törvényesség őre legyen. Mit szól ehhez?

Az alkalmatlanság és a méltatlanság kategóriáját a magyar alkotmány nem tartalmazza. Ezek politikai értékítéletek, és – mint ilyenekhez – nem szeretnék hozzászólni, mert politikai véleményekkel nem dolgom foglalkozni. Az alkotmány nem ismer ilyen kategóriákat.

Az Országgyűlés alakuló ülésén arról beszélt, hogy a demokratikus politikai cselekvés alapja a jogállami alkotmányos rend tisztelete, a jogbiztonság megőrzése, valamint az a jogrend, amely egyszerre garantálja az emberek szabadságát, a kiszámíthatóságot és a hatalom korlátozását. Miért érezte szükségét, hogy erre külön hangsúlyt fektetve felhívja a figyelmet?

Egy olyan államban, amely demokratikus jogállamként definiálja magát – márpedig a magyar alkotmány szerint Magyarország demokratikus jogállam –, ezek az alapelvek rendkívül fontosak. Egy alakuló ülés pedig olyan helyzet, amikor a parlamenti választások után új hatalmi struktúra kezd működni, ezért a hangsúlyozásukat alkotmányos kötelességemnek tartottam.

Ha nem így alakul a választási eredmény, hanem a Fidesz–KDNP tud kormányt alakítani, akkor is ugyanezt a beszédet mondta volna el? Akkor is ugyanígy felhívta volna a figyelmet a jogállamisági keretekre? Nem Magyar Péternek és a Tisza Pártnak üzent a beszédével?

Egyáltalán nem akartam üzenni ezzel. Életem során számos beszédemben hangsúlyoztam a jogállamiság jelentőségét, már alkotmánybírósági elnökként is. Szerintem nem nagyon mondtam olyan beszédet, amelyben valamilyen formában ne került volna elő a jogállamiság kérdése. Köztársasági elnökként is rendszeresen beszéltem erről, különösen olyan alkalmakon, amikor jogászok előtt szólaltam fel, vagy amikor a jogállamiság kérdésének különös relevanciája volt.

De ugye azt érti, hogy sokan legalább ilyen határozott államfői kiállást vártak volna Öntől a választások előtt is?

A választási kampány különösen olyan időszak, amikor a köztársasági elnöknek egyáltalán nem vagy csak nagyon szélsőséges esetben kell megszólalnia. Ez általánosságban is igaz. Ahogy Sólyom László fogalmazott: az ideális államfő a „mozdulatlan köztársasági elnök”, aki csak nagyon fontos ügyekben vagy nagy válságok idején szólal meg.

Akkor miért nem hallatta a hangját, amikor a választási kampányban egyre inkább eldurvult a közbeszéd, és egymást érték azok a napvilágra kerülő ügyek, amelyek titkosszolgálati hátteret és befolyásolási kísérleteket sejtettek?

A választási kampány időszakában a köztársasági elnök minden megszólalása különösen érzékeny, mert könnyen kétségbe vonhatják a pártatlanságát. A magyar Alkotmánybíróság már a kilencvenes évek elején meghatározta, hogy a köztársasági elnöknek pártatlannak kell maradnia. Egy pártok közötti, felhevült választási kampányban ezt megőrizni komoly kihívás.

De általánosságban sem lehet megszólalni? Nem arról, hogy az egyik vagy a másik fél mit mondott, hanem arról, hogy az államfő – a nemzet egységét kifejezve – emlékeztessen arra: a kampányt a jogállamiság keretei között kell folytatni.

Volt egy nyilatkozatom még a kampány elején a kampány hangnemével kapcsolatban, amelyet valamennyi szereplőhöz intéztem. További megszólalást nem tartottam szükségesnek.

Akik április 12-én a rendszerváltás reményében szavaztak a Tisza Pártra, azt is elvárták volna Öntől, hogy hangsúlyosabban szólaljon meg a gyermekvédelem ügyében. A Szőlő utcai Javítóintézetben történt bántalmazások nyilvánosságra kerülése után sokan határozottabb erkölcsi állásfoglalást vártak a köztársasági elnöktől. Miért nem vállalt aktívabb szerepet ebben az ügyben?

Ezzel kapcsolatban kiadtam egy közleményt, amelyben szolidaritást vállaltam az áldozatokkal. Rámutattam, hogy Magyarországon közmegegyezés van abban: a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket a társadalom elítéli, és az elkövetők szigorú megbüntetését szükségesnek tartja. Kitértem arra is, hogy a gyermekvédelemben dolgozókat szigorú szakmai és jogi szabályok kötik, és hogy a konkrét ügyekben eljárások vannak folyamatban a megfelelő hatóságok előtt. Amíg az intézmények és hatóságok éppen végzik a munkájukat, addig a köztársasági elnöknek nem kell további szerepet vállalnia ezekben az ügyekben.

Valóban volt egy közleménye tavaly december 11-én, de ez sokak számára úgy tűnhetett, mintha letudta volna a kötelességét, és ennyi. Államfőként nem lett volna mozgástere és tekintélye ahhoz, hogy kezdeményezőbb szerepet vállaljon a gyermekvédelem ügyében? A kegyelmi botrány óta ez a kérdés még erősebben foglalkoztatja a magyar társadalmat. Nem tudott volna láthatóbb szerepet vállalni?

A magyar köztársasági elnök alkotmányos státuszából éppen az következik, hogy távol marad a szakmai kérdésekben kialakult pártpolitikai vitáktól. Csak akkor kell beavatkoznia, ha a demokratikus intézményrendszer működésében rendszerszintű zavar keletkezik. Ezekben az ügyekben azonban a hatóságok végezték a munkájukat, ezért a folyamatban lévő eljárásokba a köztársasági elnök nem szólhat bele. A magyar államfő esetében az az alapelv, hogy csak kivételes esetekben szólaljon meg, különösen választási kampány idején.

Megnéztem a Facebook-oldalát: rengeteget utazik, a bejegyzéseinek többsége külföldi utakról és nyilvános eseményekről számol be. Járt már gyermekvédelmi intézményben?

Igen, például 2024 őszén a pilisi gyermekotthonba látogattam, tavaly decemberben pedig egy budapesti gyógypedagógiai és készségfejlesztő speciális intézményben jártam, ahová karácsony alkalmából sérült gyermekeknek vittünk ajándékokat. Tavaly tavasszal egy szegedi gyermekvédelmi konferencián nyitóbeszédet mondtam, és hangsúlyoztam, hogy semmi sem előzheti meg a gyermekek védelmét.

Érkeztek Önhöz gyermekvédelmi intézményektől megkeresések, például különböző kérések vagy javaslatok formájában?

Nem. De ezekben az ügyekben a megfelelő állami szervek rendelkeznek hatáskörrel.

Térjünk vissza az Országgyűlés alakuló üléséhez: mit gondol Magyar Péter székfoglaló miniszterelnöki beszédéről?

Ebből a beszédből számomra alapvetően az kristályosodott ki, hogy megindult a köztársasági elnök alkotmányos státuszának és hatásköreinek politikai újraértelmezése.

Adott esetben legitim politikai igény és törekvés lehet egy olyan alkotmányos intézmény újragondolása, amely lényegében harminchat éve változatlan formában működik.

A magyar köztársasági elnök alkotmányos státusza a rendszerváltás óta csak kisebb módosításokon ment keresztül, és még a 2011-ben elfogadott Alaptörvény sem változtatott ezen érdemben. Én most ennek az átértelmezési szándéknak a célkeresztjébe kerültem: az én személyemen keresztül maga a köztársasági elnöki intézmény is.

Számított rá, hogy a beszéde után Magyar Péter ilyen tónusban követeli majd a lemondását?

Nem szoktam előre azon gondolkodni, hogy milyen beszédeket fogok hallani. Nem voltak előzetes várakozásaim ezzel kapcsolatban. Úgy ültem be az ülésre, hogy természetesen meghallgatom a miniszterelnök úr beszédét, de nem volt semmiféle előzetes kalkulációm.

A Tisza-frakció tapssal reagált a miniszterelnök Önnek szánt kemény üzenetére. Mire gondolt akkor?

Arra gondoltam, hogy a taps után figyelmesen tovább hallgatom a miniszterelnök urat.

Utólag megnézte, hogyan fogadták a Kossuth téren Magyar Péter Önnel kapcsolatos szavait?

Nem. Csak hallottam róla.

És mit szól ahhoz, amit hallott?

Azt, amit korábban is mondtam. Teljesen világossá vált számomra, hogy komoly politikai igény jelent meg a köztársasági elnök alkotmányos funkciójának újraértelmezésére. Értem azt is, hogy ennek a folyamatnak én magam kerültem a célkeresztjébe, és rajtam keresztül maga a köztársasági elnöki intézmény is. Ennek azonban van egy másik oldala is, ami egyfajta történelmi dilemma.

A köztársasági elnöki tisztséget én az Alaptörvény keretei között látom el. Erre az Alaptörvényre tettem esküt, ahogyan egyébként a miniszterelnök úr, a kormány és az új parlament tagjai is.

A feladataimat tehát a hatályos alkotmányos keretek között gyakorlom. Azt értem, hogy új politikai elvárások jelentek meg, de ezek az én jogi státuszomat nem változtatják meg. Ettől még igaz, hogy ha valóban erős politikai igény mutatkozik a köztársasági elnöki funkció újradefiniálására, akkor annak előbb-utóbb a jog szintjén is meg kell jelennie.

Eddig kerülgettük azt a bizonyos kérdést, amelyről tudtuk, hogy beszélnünk kell. Magyar Péter ultimátumot adott, és május 31-ig szabott határidőt az Ön lemondására. Lemond?

Ahogy az előzőekből is kiderült, jelenleg nincs olyan jogi ok vagy alkotmányos indok, amely megalapozhatná a lemondásomat. Felesküdtem az Alaptörvényre és az alkotmányos rend védelmére, és ez az eskü köt engem a mindenkori többséghez, a kisebbséghez és az egész politikai nemzethez egyaránt.

Értem, hogy vannak olyan társadalmi és politikai szándékok, amelyek a köztársasági elnöki hatáskörök újradefiniálására irányulnak, de a lemondásomnak nincsen alkotmányos indoka.

Az eskümhöz hű maradok, és ameddig a hivatalom gyakorlása nem lehetetlenül el, addig eleget kívánok tenni a vállalt megbízásomnak.

Akkor szilárd az elhatározása, hogy nem mond le? Egy pillanatig sem bizonytalanodott el?

Az eskü – ahogy mondtam – az egész politikai nemzethez köt, nem csupán a többséghez vagy a kisebbséghez. Ez következik a magyar köztársasági elnök alkotmányos státuszából.

A Tisza Pártra közel 3,4 millióan szavaztak az április 12-i választáson, ami kétharmados győzelmet jelentett. Ez úgy is értelmezhető, hogy amikor Magyar Péter az Ön távozását követeli, a kijelentés mögött közel 3,4 millió szavazó áll. Hogyan tudná így kifejezni a nemzet egységét?

A magyar köztársasági elnöki tisztség a létével fejezi ki a nemzet egységét. Ahogy korábban is hangsúlyoztam: ez nem politikai egységet jelent, hanem a nemzet közjogi egységét. Ebbe mindenki beletartozik: a kormánypártiak, az ellenzékiek és azok is, akik egyébként nem foglalkoznak aktívan politikával.

A köztársasági elnök puszta léte ezt az egységet fejezi ki, és ugyanez jelenik meg az alkotmányos hatáskörei gyakorlásában is.

Bizonyos kormányzati és politikai döntések ugyanis azáltal kapnak alkotmányos erőt, hogy a köztársasági elnök – az egész politikai nemzet nevében – közjogi érvényt ad nekik. Ez teszi lehetővé, hogy ezek a döntések a jogállam keretei között működjenek.

A kegyelmi botrány súlyos sebet ejtett az államfői hivatalon, és közvetlen következményeként megszületett egy politikai mozgalom, amely ma már kormányzó erőként áll Önnel szemben. Hogyan látja ezek után a közvetlen államfőválasztás kérdését? Nem lenne indokolt, hogy az emberek közvetlenül választhassák meg a köztársasági elnököt?

A kérdés megítéléséhez szerintem hozzátartozik az is, hogy a jelenlegi alkotmányos rendszerben milyen a köztársasági elnök és a kormány viszonya. A magyar alkotmányos rend szerint a köztársasági elnök a kormánytól és a parlamenttől is függetlenül működik. Nincs végrehajtó hatalma, szemben több más európai államfővel. A hatalmi ágak elválasztva működnek, és a köztársasági elnök egyikhez sem tartozik közvetlenül, de alkotmányos hatásköreiben együttműködik mindegyikkel. Együttműködik az Országgyűléssel, amikor megnyitja az alakuló ülést és miniszterelnöknek javasolja a választáson győztes politikust. Együttműködik a kormánnyal a kinevezési jogkörök gyakorlásában, hiszen például a miniszterek és államtitkárok kinevezését a kormány kezdeményezi. És együttműködik az igazságszolgáltatással is, amikor bírákat nevez ki. Természetesen nem a köztársasági elnök választja ki a bírákat, hanem erre megvannak az igazságszolgáltatáson belüli jogállami eljárások; az államfő ezekhez ad alkotmányos rangot. A magyar rendszerben tehát a köztársasági elnök mindhárom hatalmi ággal együttműködik.

Egy parlamenti választás ugyanakkor a kormányról és a parlament összetételéről dönt, nem a köztársasági elnök személyéről.

Az államfő adott alkotmányos tényező abban a pillanatban, amikor egy politikai erő választást nyer, és ebből következik az együttműködési kötelezettség is a kormány és a köztársasági elnök között. Ez a gyakorlatban is megvalósul: én is együttműködöm a kormánnyal minden olyan kérdésben, amely az alkotmányos működéshez kapcsolódik.

Ez világos, de általánosságban van véleménye a közvetlen államfőválasztásról?

Természetesen van. De ez nem pusztán vélemény kérdése. Azt kell felmérni, hogy – ahogy korábban is említettem – jelenleg egy határozott politikai akarat látszik kibontakozni Magyarországon a köztársasági elnöki funkció újradefiniálására.

Magyar Péter beszélt Önnek arról, hogyan akarják újradefiniálni a köztársasági elnöki intézményt?

Részletekről nem beszéltünk. Annyit említett, hogy van ilyen szándék. Én erre azt mondtam, hogy Magyarországon ennek nincs történelmi hagyománya. De természetesen egy alkotmányozó többség változtathat. Nagyon fontos azonban, hogy egy ilyen folyamat megfelelő előkészítéssel történjen.

Ahogy az igazságügyi miniszter asszony is hangsúlyozta parlamenti meghallgatásán, széles körű szakmai vitát kívánnak folytatni az alkotmányos kérdésekről, és a jogállamiság, valamint az európai értékek mentén akarnak haladni. Én természetesen azt feltételezem, hogy ez így lesz.

Ha például a köztársasági elnököt közvetlenül választanák, és végrehajtó hatalmat is kapna, az alapjaiban változtatná meg az államfő alkotmányos státuszát. Ebben az esetben ugyanis a végrehajtó hatalom részben a köztársasági elnökhöz is kerülne, miközben jelenleg a magyar rendszerben az államfő nem része a végrehajtó hatalomnak.

Ön ezzel egyetértene?

Ezzel kapcsolatban nincs politikai vagy szakmai vitám. Megfelelő jogalkotással sokféle modell kialakítható. Az természetesen fontos szempont, hogy Magyarországon ennek nincsenek közjogi hagyományai, és ez bizonyos korlátot jelenthet. Mivel azonban a konkrét elképzeléseket egyelőre nem ismerjük, csak általános irányokról hallani, ezért konkrét véleményt sem tudok megfogalmazni.

Petíció indult azért, hogy támogassák a hivatalban maradását. Több mint százezren írták alá, a Fidesz támogatja, és Orbán Viktor is aláírta. Mit gondol erről?

Azt gondolom, hogy Magyarországon a véleménynyilvánítás szabad.

És mit gondol arról, hogy Magyar Péter a közösségi oldalán indított egy lájkszavazást az Ön távozását követelve? Ez már több mint 380 ezer támogatónál jár.

Ahogy már említettem, nekem az egész politikai nemzet egységét kell kifejeznem alkotmányos hatásköröm gyakorlásával és a jogrend védelmével. Ezért erre is ugyanazt tudom mondani, mint az előző kérdésre: Magyarországon mindenki szabadon nyilváníthat véleményt.

Az új kormány minisztereinek kinevezése előtt ismét a Sándor-palotában tárgyalt Magyar Péterrel. Miről beszéltek? Újra szóba került az Ön távozása? Milyen hangulatú volt ez a beszélgetés?

Ugyanolyan hangulatú volt, mint a korábbi találkozó: őszinte és tárgyszerű légkörben zajlott. A miniszterelnök úr ismét elmondta azokat az érveit, amelyek szerint le kellene mondanom. Röviden ismertettem a saját álláspontomat, és ezen túlmenően közöttünk nem alakult ki vita.

Próbált Önre hatni, hogy mondjon le?

Érvekkel próbált meggyőzni, ugyanazokkal az érvekkel, amelyeket korábban is hallhattunk, hogy bizonyos kérdésekben nem szólaltam meg. Én erre azt tudtam mondani, hogy a jogi helyzetemben ezek nem olyan érvek, amelyek miatt egy köztársasági elnök – ha hű akar maradni az esküjéhez – lemondhatna. Tulajdonképpen itt is az vált világossá, hogy a köztünk lévő nézetkülönbség alapja a köztársasági elnöki tisztség alkotmányos újraértelmezésére irányuló erős politikai igény, miközben én a jelenleg hatályos jogi és alkotmányos keretek között látom el a feladataimat.

Természetesen partner tudok lenni bármilyen újraértelmezési folyamatban, de az én státuszomat jelenleg az Alaptörvény határozza meg, nem egy jövőbeli elképzelés arról, hogy milyen legyen a köztársasági elnöki funkció.

Csakhogy Magyar Péterék részéről az hangzik el: ahhoz, hogy ezt az alkotmányozást az elképzeléseik szerint végig tudják vinni, szükség van az Ön és több közjogi szereplő távozására is. Ezt úgy állítják be, hogy Önök akadályai ennek az újradefiniálási folyamatnak.

Ahogy mondtam, és ahogy a mindennapi működésből is látszik, alkotmányos hatásköreim gyakorlása során együttműködök a kormánnyal. A köztársasági elnöki funkció újradefiniálása önmagában még nem „ördögtől való” dolog.

Akkor mégiscsak egyfajta rendszerváltás zajlik?

Nem, ez nem rendszerváltás. Az alkotmánymódosítás önmagában nem jelent rendszerváltást. Az alkotmányt 2011-ben is módosították. Magyarországon az Alaptörvény kétharmados többséggel módosítható, és nincsenek benne olyan örökkévalósági klauzulák, mint például a német alkotmányban, amelyek minden későbbi alkotmányozást is korlátoznának. A valódi korlátot alapvetően a nemzetközi jog, az európai uniós jog és azok az alapvető alkotmányos elvek jelentik, amelyeket egy jogállami rendszer nem adhat fel.

Magyar Péter azt kérte, hogy ne készüljenek közös fotók a Tisza-kormány minisztereivel. Egy kivétellel ez így is történt, ugyanakkor Ön nevezte ki őket, és mindegyikükkel kezet fogott. Mennyire volt kellemetlen Ön számára ez a helyzet?

A „kellemetlen” szót ebben az esetben nehezen tudom értelmezni, mert én az állam nevében gyakorlok egy közjogi funkciót. Amikor kinevezek egy minisztert, átadom a kinevezési okmányt, gratulálok neki, és sok sikert kívánok a munkájához. Az én szerepem ezzel véget ér. Hogy milyen felvételek készülnek erről, annak számomra nincs különösebb jelentősége. Nem vagyok fotós vagy operatőr, számomra a közjogi aktus fontos.

Először még készült egy közös fotó Magyar Péterrel és Bóna Szabolccsal, majd a többi miniszterrel már nem. Az első fotónál mi történt?

Feltehetjük magunknak azt a kérdést is, hogy mi a kép funkciója a huszonegyedik században. A huszadik században, különösen a fotográfia megjelenésével, a kép elsődleges funkciója a valóság visszatükrözése volt. Korábban, például a festészetben, ez nem mindig így működött, elég az impresszionistákra gondolni, akik már a valóság egyfajta átértelmezett visszatükrözését adták. Számomra, aki még a huszadik század gyermeke vagyok, a képek legfontosabb funkciója ma is az, hogy a valóságot tükrözzék. De ez természetesen az én személyes megközelítésem.

Végül mégis készültek közös fotók a miniszterekkel, hiszen mindannyian kezet fogtak Önnel, a képeket aztán megosztották a közösségi oldalán. Tudatosan kijátszották Magyar Péter kérését?

Semmiféle kijátszás nem történt. Mindenki tudott arról, hogy a miniszterelnök úr azt kérte, ne készüljenek el az ilyenkor szokásos közös fotók. Ilyen klasszikus, hivatalos közös fotókat mi valóban nem készítettünk. Ugyanakkor azt ő is tudomásul vette, hogy az én fotóstábom jelen lesz és dolgozni fog az eseményen. Ebben semmiféle kijátszás nem volt.

Akkor ezzel kapcsolatban nem volt kifogása Magyar Péternek?

Nem, semmilyen kifogása nem volt.

Mit szól ahhoz, hogy levágták arról a hivatalos MTI-fotóról, amelyen Bóna Szabolcs és Magyar Péter mellett szerepelt?

Ahogy mondtam, nem szoktam olyan kérdésekkel foglalkozni, hogy rajta vagyok-e egy fotón, vagy sem.

Nem tartja méltatlannak, hogy ilyen megtörténhet?

A köztársasági elnöknek nem feladata, hogy ilyen ügyekben értékítéletet mondjon.

A kinevezések után fogadást tartottak a Sándor-palotában. Volt alkalma beszélgetni a miniszterekkel?

Igen, volt.

Milyenek voltak ezek a beszélgetések, milyen volt a hangulat?

A szokásos udvariassági formulákon túl másról nem beszéltünk, mert siettek tovább a parlamentbe.

Nem voltak Önnel szemben elutasítóak?

Nem, én ilyet nem éreztem.

Csak azért kérdezem, mert bár nem készülhetett közös fotó Önnel, mégis születtek felvételek. Ön nevezte ki a minisztereket, miközben az új kormányoldalon „bábállamfőként” emlegetik. Ehhez képest a fogadáson ezek szerint megadták Önnek és a hivatalának kijáró tiszteletet.

Igen.

Ön szerint mi következik május 31-e után, ha nem távozik a hivatalából?

Június elseje következik. Ennél többet nem tudok mondani, hiszen a kormány jogalkotási programja jelenleg nem ismert előttem.

Ópusztaszeri sajtótájékoztatóján Magyar Péter egy újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, hogy alkotmánymódosítással, jogállami és alkotmányos keretek között kívánják leváltani Önt és több más közjogi méltóságot. Ez mit jelenthet?

Szerintem pontosan azt jelenti, amit ő maga is mondott, és amiről én is beszéltem az interjú során. Ha a kormány jogalkotást vagy alkotmánymódosítást kezdeményez, akkor azt a jogállami normák és az európai értékek tiszteletben tartásával kell megtennie. A részletszabályokat természetesen nem ismerem, de fontos szempont, hogy az európai és nemzetközi alkotmányos mérce alapján még annak a látszatát is kerülni kell, hogy egy konkrét jogalkotási folyamat kifejezett vagy burkolt célja valamely, már megválasztott közjogi tisztségviselő eltávolítása legyen.

Előfordulhat, hogy az Európai Unió beavatkozik, vagy számonkéri majd a kormányt?

Én ilyet egyáltalán nem állítottam. Abból indulok ki, hogy a kormány a jogállami, európai és nemzetközi értékeket tiszteletben tartva fog eljárni. Csupán arra utaltam, hogy egy ilyen alkotmányozási folyamat fokozott körültekintést és alapos előkészítést igényel. Fontosnak tartom, hogy ebben megjelenjenek azok a szempontok, amelyek a magyar jogásztársadalomban és a társadalom különböző rétegeiben is megfogalmazódnak. Egy alkotmányozási folyamatnak ezeket megfelelően tükröznie kell. A nem jogállami megoldásoknak még a látszatát is kerülni kell.

Milyen szerepet tud betölteni a következő időszakban, ha hivatalban marad? Mennyire tudja ellátni a feladatát ilyen politikai nyomás és a kormánytöbbség részéről érzékelhető bizalomhiány mellett?

A magyar alkotmányos rend szerint a bizalomnak a parlament és a kormány között kell fennállnia.

Nincs olyan alkotmányos rendelkezés, amely szerint a köztársasági elnök és a kormány között politikai bizalmi viszonynak kellene lennie.

A bizalom politikai kategória, miközben a köztársasági elnöknek közjogi feladatai vannak. Ezért a bizalom kérdése ebben az értelemben nem igazán értelmezhető sem a kormány és a köztársasági elnök, sem a parlament és a köztársasági elnök kapcsolatában. Én a magam részéről az alkotmányos kereteken belül együttműködöm a mindenkori kormánnyal. Együttműködtem a korábbi kormánnyal is, és természetesen együttműködöm a Tisza-kormánnyal is, mert ez a tisztségemből fakadó alkotmányos feladatom.

Mire számít? Magyar Péterék végigviszik az akaratukat, és el tudják mozdítani Önt a hivatalából?

Az igazságügyi miniszter asszony kijelentéseiből azt feltételezem, hogy a közjogi rendszert érintő jogállami, európai és nemzetközi alkotmányos mércének megfelelő megoldásokban gondolkodnak. Hogy ezen belül konkrétan mi fog történni, azt jelenleg nem tudom megmondani, hiszen nem ismerünk olyan konkrét jogalkotási programot vagy tervezetet, amely alapján erről megalapozott véleményt lehetne formálni.

Az Index.hu hírportálon 2026. május 18-án, hétfőn reggel megjelent interjú itt elérhető.