A „Stiller Staatsstreich in Ungarn? Staatspräsident Tamás Sulyok über die Verfassungskrise und Magyar” című WeltWoche videóinterjú teljes magyar leirata:

Köszöntöm Önöket, szeretettel üdvözlöm Önöket és gyönyörű napot kívánok, kedves barátok távolról és közelről. 
Szokatlan környezetből köszöntöm Önöket a Weltwoche Daily ’Die andere Sicht’ független, kritikus, kedélyes különkiadása számára nagyon fontos interjú alkalmával 2026. június 6.-án. 

Budapesten vagyunk, a kormányzati központ szívében, méghozzá a történelmi múltú Sándor Palotában. A Sándor Palota a magyar elnök székhelye, irodája, történelmileg a magyar miniszterelnök rezidenciája és szállása volt a múlt évszázad háborúit megelőző időkig, azután lerombolták, újjáépítették 2002-ben.  

Most abban a nagy megtiszteltetésben van részünk, hogy dr. Sulyok Tamás magyar elnökkel készíthetünk interjút, aki tekintélyes jogász, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, aki a Magyar Köztársaságban irányokat meghatározó alkotmányválságban van, mert úgy gondolom olyan konfliktusról van itt szó, amely a magyar demokrácia során így még nem is létezett és ebben a beszélgetésben megpróbálunk ennek a konfliktusnak a mélyére leásni és Önöknek Hölgyeim és Uraim elmagyarázni, hogy miről van szó és, hogy ez a németországi, ausztriai, svájci közönség számára, az Európai Unióban miért fontos téma, amellyel foglalkozni kell. 

Egész röviden a legfontosabb adatok, hogy képet alkothassanak arról, hogy miről van szó. Dr. Sulyok Tamás 1956. március 24-én született és 2024. március 5-e óta a Magyar Köztársaság elnöke, közigazgatási jogász. 2000-től 2014-ig az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja volt, 2014-től 2016-ig alkotmánybíró, és 2016-tól az Alkotmánybíróság elnöke. 
2026. április 12-én a magyarországi választások alkalmával földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az ellenzék, a Magyar Péter vezette Tisza Párt. A sok éve kormányzó Orbán Viktor miniszterelnöknek távoznia kellett és az új párt kétharmados többséget szerzett. 

Sulyok Tamás Magyar Péter új miniszterelnöknek megválasztását követően nyomban együttműködést ajánlott, be is iktatta hivatalába, és kinyújtotta felé kezét a partneri együttműködés vonatkozásában, jövőbeli feladataik kapcsán. Ugyanakkor három nappal a választási győzelem után a miniszterelnök látogatást tett az elnöknél és lemondásra szólította fel, miután nyilvános megszólalásai alkalmával már erőteljesen kritizálta. Ultimátumot adott számára, hogy mondjon le 2026. május 31. napjáig. 

Az elnök erre nemet mondott, mivel ez a kezdeményezés alkotmányjogi és demokratikus elveket sért a Magyar Köztársaságban. Már június 1-jén az új miniszterelnök újabb látogatást tett az elnöknél és bejelentette, hogyha nem mond le magától, akkor alkotmánymódosítást fognak végrehajtani, hogy le kelljen mondania és ez most egy nem jogász számára is nagyon érdekes kérdés, van-e lehetőség bizonyos értelemben ad personam alkotmánymódosításra, legitim-e ez még, törvényes-e ez és erről szeretnék ma beszélni a Magyar Köztársaság elnökével. 
 

Nagyon szépen köszönöm Elnök úr, hogy itt lehetünk, és nagyon izgatottan várjuk, hogy Ön hogyan ítéli meg a dolgot.    
Az első kérdésem: magyarázza el nézőinknek, hogy milyen kompetenciával rendelkezik, mi az alkotmányjogi szerepe a magyar köztársasági elnöknek. 

- A magyar köztársasági elnök a fékek és ellensúlyok rendszeréhez tartozik. Egyik hatalmi ághoz sem tartozik, mert nincs végrehajtó hatalma. Egyik legfontosabb feladata, hogy fejezze ki a nemzet egységét. Egy plurális társadalom, mint tudjuk, sok tekintetben megosztott világnézetileg, politikailag, gazdaságilag. Kérdés, hogy hogyan lehet kifejezni egy nemzet egységét. Maga a jog és az alkotmány az, ami mindenkire egyaránt vonatkozik, anélkül, hogy milyen szándéka és milyen elképzelése van, tehát csak ennek mentén tudja az elnök kifejezni a nemzet egységét. A köztársasági elnöknek alapvető funkciója hatáskörei gyakorlása során, hogy a politikai döntéseknek egy közjogi keretet adjon, hogy a politikai döntéseknek legyen egy közjogi legitimációja, más szóval, a többségi döntésnek legyen egy, az egész nép által támogatott legitimációja. Ebből következik, hogy a köztársasági elnöknek együtt kell működni a mindenkori parlamenttel és a mindenkori kormánnyal, de ez fordítva is igaz, a mindenkori parlamentnek és kormánynak is együtt kell működnie a köztársasági elnökkel az alkotmányos keretek között. Mivel a köztársasági elnöknek nincs politikai hatalma, végrehajtó hatalma, így politikailag felelősségre sem vonható. A köztársasági elnök csak egy meghatározott jogi eljárás keretében vonható felelősségre.

Egy kiegészítő kérdés: hatalmában áll-e az elnöknek a kormány törvényeit blokkolni? 

- Az elnöknek van egy ex ante kérelmezési joga az Alkotmánybírósághoz. Ezt a gyakorlat szerint a magyar köztársasági elnökök eddig általában évente csak néhány alkalommal éltek. Ez az úgynevezett alkotmányos vétó lehetősége. Az is egy fontos tény, hogy a jelenlegi alaptörvény szerint alkotmánymódosításokkal szemben ez a jogköre nem áll fenn a köztársasági elnöknek. És van egy úgynevezett politikai vétó lehetősége, ha nem alkotmánysértés okából, hanem más okból kívánj a köztársasági elnök egy törvény újratárgyalását, azt visszaküldheti a parlamentnek. Akár az alkotmányossági vétóhoz, akár a politikai vétó gyakorlásához a köztársasági elnöknek 5 napja van, ahhoz képest, hogy kézhez veszi a parlament által elfogadott törvény szövegét. Ha egyik vétóval sem él, akkor köteles aláírni öt napon belül.

Csak, hogy jól értsem: Nem az elnöké az utolsó szó, nem a kormány, hanem a parlament dönt a törvényei esetében. 

- Igen, az utolsó szó joga esetleg az Alkotmánybíróságé lehet, ha a köztársasági elnök odafordul. Vagy a parlementé, ha politikai vétót nyújt be a köztársasági elnök.

Tehát egy olyan elnökkel van dolgunk, aki egy csillapító, aki egy kiegyenlítő hatással tud lenni a jogalkotásra? 

- Igen, ezt formulázhatjuk így.

De akkor nincs egy olyan elnök, aki a „karddal az asztalra csapva” valamit „kikukázhat”? 

- Egyáltalán nincs ilyen hatásköre a magyar köztársasági elnöknek.

Ez fontos, hogy ezt lássuk. Az Ön szemszögéből nézve most mi a probléma, mi nincs rendben a miniszterelnöknek az Ön lemondására vonatkozó követelése esetében?- 

Ahogy említettem, a magyar alkotmányos rendszerben a köztársasági elnöknek együtt kell működnie a miniszterelnökkel és fordítva. Én ezt az együttműködést már a kezdetekben felajánlottam, és azóta is folyamatos együttműködésre törekszem a kormánnyal. Ugyanakkor az a magyar alkotmányos hagyományokban teljesen egyedi, hogy a magyar miniszterelnök lemondásra szólítja fel a magyar köztársasági elnököt több alkalommal és konzekvensen, kizárólag politikai indokokkal, és azt a következményt kilátásba helyezve, hogy ha ennek a köztársasági elnök nem tesz eleget, akkor alkotmánymódosítás útján fogják a köztársasági elnököt eltávolítani a hivatalából. Ez tulajdonképpen számomra úgy tűnik, hogy kizárólag politikai megfontolások alapján szeretnék átírni a jelenlegi magyar alkotmányos rendet, és ez nemcsak az alkotmányos rendre, hanem az egész demokrácia rendjére veszélyt jelent, a jogállamra is fenyegetést jelent, mert a fenyegetésen sem a demokrácia, sem a jogállam nem alapulhat. És így tulajdonképpen eljutottunk egy alkotmányos válsághelyzethez, ahol tulajdonképpen a miniszterelnök és a kormányzat politikailag félreértelmezi a köztársasági elnök alkotmányban előírt hatáskörét, olyan politikai indokokat, olyan politikai vádakat hoznak fel a köztársasági elnökkel szemben, amelyek teljes mértékben ellentétesek az Alaptörvényben a köztársasági elnöknek írt szabályokkal. Hogy a legutolsó, június 1-jei beszélgetésünk óta, amit a miniszterelnök úrral és az igazságügy-miniszterrel itt, a Sándor-palotában folytattunk, a miniszterelnök úr nyilatkozatából számomra világossá vált, hogy egy személyre szabott jogalkotással kívánják a köztársasági elnököt eltávolítani pozíciójából, és ezt az alkotmányjogban úgy nevezik, hogy politikai zsákmányszerzés. Ez semmiképpen nem egyeztethető össze sem a demokrácia, sem a jogállamiság alapértékeivel, amelyek uniós és magyar alapértékek is.

Ön kétszer találkozott Magyar Péter miniszterelnökkel, három nappal a választások után, és június elsején. Mit vetett az Ön szemére? Miért mondja azt, hogy Ön a nem megfelelő elnök, mit vet az Ön szemére? 

- A miniszterelnök úr azt veti a szememre, hogy a választási kampányban több kérdésben nem szólaltam meg. Hangsúlyozva, hogy ezek nyilván nem jogi érvek, hanem politikai érvek. De ha végignézzük a magyar köztársasági elnökök történetét, valamennyi köztársasági elnököt érték ilyen vádak, hogy nem szólal meg bizonyos politikai kérdésekben, de ezek nem a miniszterelnök részéről érték, hanem más szereplők részéről érték az elnököt, és az elnöki intézménynek a tekintélyét, azt mindig figyelembe vették. Ez most ez hiányzik, ez utóbbi feltétel. Miniszterelnök úr a szememre vet több olyan helyzetet, amikor a választási kampányban nem szólaltam meg, például egy, Magyarországon a választási kampányban középpontban álló gyermekvédelmi ügyben miniszterelnök úr szerint én nem szólaltam meg. Ez tényszerűen sem igaz, mert én ezzel kapcsolatban kiadtam egy közleményt múlt év decemberében, amelyben világossá tettem, hogy nemzeti konszenzus van a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények elítélésében, és abban is, hogy ezeket a bűnelkövetőket szigorúan meg kell büntetni. Felhívtam arra is a figyelmet, hogy a gyermekvédelmi intézményekben dolgozókra szigorú jogi szabályok, szigorú felelősségi szabályok vonatkoznak, és arra is, hogy a konkrét üggyel kapcsolatban hatósági eljárások vannak folyamatban. 
Vagy például a miniszterelnök úr sérelmezte azt, hogy én nem szólaltam meg abban, hogy a kampány hangneme nagyon durva. Ez sem felel meg a valóságnak egyébként, mert még 2025-ben szintén kiadtam egy közleményt minden szereplőhöz szólva ebben a témában. 
És még szememre vetette azt is, hogy ugyancsak a kampányban, a választási kampányban felmerült egy olyan téma, hogy a magyar titkosszolgálat az ellenzéki pártot jogellenesen megfigyelte. Én ebben a kérdésben nem szólaltam meg, alapvetően amiatt, mert ezek az eljárások, amelyek tisztázzák ezt a helyzetet, a mai napig folyamatban vannak, még nem zárultak le. 
Általánosságban a magyar köztársasági elnökök ritkán szólaltak meg korábban is, éppen abból a kötelezettségből kiindulva, hogy a nemzet egységét kell kifejezniük. Egy választási kampányban, amikor a nemzet különböző politikai narratívák között kell döntsön, a demokratikus akaratképzés során a köztársasági elnök politikai kérdésekben biztosan nem tudja kifejezni a nemzet egységét.

Tehát, ha jól értettem, akkor ezek politikai szemrehányások, és nem arra vonatkozó jogi vádak, miszerint Ön a hivatalát meghatározó alkotmányjogi szabályozásokat lépte volna túl?

- Ez pontosan így van.

Kérem javítson ki, de ha jól értettem, Ön azt mondta, hogy az elnöknek a nemzet egységét kell megtestesítenie.

- Azt mondtam, hogy kifejeznie.

…. kifejeznie. Tehát, ha ezt jól értem, akkor a magyar alkotmány szerint nem is kívánatos, hogy az elnök politikai ügyekbe, választási küzdelmekbe, konkrét kérdésekbe beavatkozzon?

- Ez pontosan így van. A magyar alkotmány szerint a köztársasági elnöknek politikai kérdésekben semmiféle megszólalási kötelezettsége nincs, a lehetősége pedig rendkívüli módon behatárolt, épp amiatt mert ki kell fejeznie a nemzet egységét. És ahogy a bevezetőben is említettem, a nemzet egységét kifejezni alapvetően az alkotmány és a jogszabályok érvényesítésével lehet, mert az mindenkire egyaránt vonatkozik.

Más szóval, a miniszterelnök azt veti a szemére, hogy túl kevéssé avatkozott be, amit pedig alkotmányos szerepe miatt pedig nem is szabad megtennie? 
Ezt tökéletesen érti, ezt én is így gondolom, hogy ezek a vádak politikai jellegű vádak, amelyek a köztársasági elnök alkotmányos helyzetének politikai félremagyarázásán alapszanak.

Akkor, hogy egy kicsit kiélezzem: azt veti-e a miniszterelnök az Ön szemére, hogy a választási küzdelemben túl csekély mértékben állt ki a miniszterelnök oldalán? 

- Így is értelmezhető biztos.

Magyar miniszterelnök azt is mondja, hogy ön „báb” volt, Orbán Viktor korábbi miniszterelnöké. Ön ezzel szemben azt mondja, hogy ez nem igaz, a Fidesz törvényeit is kritikusan vizsgálta, Ön pártonkívüli, nem tagja ennek a pártnak. Tud-e példát mondani, hogy a Fidesz vonatkozásában hogyan viselkedett, ami cáfolja a miniszterelnök szemrehányását? 

- Először is azt gondolom, hogy a köztársasági elnököt „bábnak” nevezni, ez a köztársasági elnöki intézmény elleni súlyos támadás. Ez az intézményről szól. Ami az az én személyemről szól – mert ez a kettő szerintem külön kezelendő -, én közel tíz évig voltam az Alkotmánybíróság tagja, és közel nyolc évig annak elnöke. Ezalatt számos, a Fidesz-parlament ugyancsak kétharmados többsége által hozott jogszabály megsemmisítésében vettem részt, alkotmányos mulasztásokat is szép számmal kimondott az Alkotmánybíróság az én részvételemmel. 
Én soha egy pártnak nem voltam tagja, tehát nemcsak a Fidesznek, én soha egyetlenegy politikai pártnak nem voltam tagja, én mindig jogászként jártam el. Köztársasági elnökként is, tehát még április 12-e előtt több alkalommal éltem a politikai vétó lehetőségével. És azt is a jogszabályok keretei között jártam el. Több alkalommal éltem a politikai vétó lehetőségével is. És azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a Fidesz-kormány egyetlen miniszterét ki nem neveztem, míg a Magyar-kormány összes miniszterét és valamennyi államtitkárát én neveztem ki Magyar Péter miniszterelnök úr javaslatára. Tehát, el kell dönteni, ha már a köztársasági elnöki intézményt valaki bábnak nevezi, ami úgy gondolom, hogy egy lehetetlen helyzet, el kell dönteni ez alapján azt gondolom, a közvéleménynek, hogy a köztársasági elnök vajon minden kormánynak bábja-e, mert rendkívül leegyszerűsítve így is lehet nevezni, hogy a köztársasági elnök, miközben a kinevezési hatásköreit gyakorolja, a miniszterelnök vagy a kormány politikai döntéseihez egyfajta közjogi legitimációt ad a saját döntéseivel.

Nem valami nagyon sajátságos ez, ha egy kormányfő azt mondja, egy 2029-ig megválasztott államelnöktől meg szeretnék szabadulni, neki mennie kell, és ha nem megy, akkor az egész alkotmányt megváltoztatom, hogy egy személytől megszabaduljak? Hogy ítéli ezt meg alkotmányjogászként, egy személyre szóló alkotmánymódosítást? 

- Úgy gondolom, hogy az európai alkotmányos kultúra és az európai alkotmányos értékek kifejezetten tiltják a személyre szabott jogalkotást, mint a többségi alkotmányos hatalommal való visszaélés egyik formáját. Ha megnézzük a Velencei Bizottság tanácsadó véleményeit, ott is nagyon sokszor találkozhatunk ezzel az értékeléssel. És ugye, az sem véletlen, hogy az alkotmányjogi szakirodalom ezt „politikai zsákmányszerzésként” minősíti, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az alkotmányozás, a jogalkotás nem funkcionálisan, hanem diszfunkcionálisan használják.

Tehát Ön alkotmányjogászként, aki egyidejűleg most a vizsgálat tárgya is, azt látja, hogy Magyarországon fennáll a veszély, hogy visszaélnek az alkotmányjoggal abból a célból, hogy politikai leszámolás, politikai vendetta történjen? 

- Ezt a célt, tehát a jogalkotást és az alkotmányozást az én személyem eltávolítására fogja használni a parlament, ezt a miniszterelnök úr számos nyilatkozatában elmondta és megerősítette. Tehát a célt, hogy pontosan milyen alkotmányozással fog a parlament kísérletezni, ezt nem hozták nyilvánosságra, tehát egy „titkos alkotmányozás” folyik, ami egy jogállamban ugyancsak visszás, és ez még inkább ugye erősíti azt a gyanút, hogy itt egy személyre szabott jogalkotásra, egy politikai zsákmányszerzésre készül.     

Elnök úr, akkor Magyar Péter miniszterelnök perspektívájából kérdezem, a Tisza pártéból és az Európai Unióban sokakéból, akik azt mondják, Orbán Viktor korábbi miniszterelnöknek volt egy korrupt rendszere, egy illiberális demokrácia, amely az Európai Unióval és az EU jogával kollíziós kurzusban volt, éppen ezért ennek a kormánynak kötelessége kétharmados többséggel ezt az Orbán-rendszert félretolni, jogilag feldolgozni és e rendszer valamennyi exponált szereplőjét állami hivatalaikból eltávolítani. Ez nem alkotmányellenes, hanem megbízatás az elsöprő többség részéről a magyar lakosság esetében. Mit mond ehhez az érzékeléshez? Egy korrupt rendszer képviselője- e Ön és most rendszerváltás van? Talán a Tisza képviselője, a Tisza választója vagy Magyar Péter így érvelne. 

- Én semmiképpen nem vagyok egy korrupt rendszer képviselője, ezt leszögezném. Az ilyen politikai megítéléseket azt gondolom. hogy félre kell tenni, amikor közjogi kérdésekről beszélünk. Egy hasonló törekvésből, amit a szerkesztő úr elmondott, az tudna kirajzolódni, hogy a Tisza Párt 16 hét alatt sokkal komolyabb hatalmi koncentrációt tudna elérni, mint a Fidesz 16 év alatt. Az, hogy rendszerváltás lett volna 2026 április 12-én, az nem igaz. Ami a valóság, az az, hogy a Tisza Párt egy nagyon magas választási részvétel mellett egy választási győzelmet aratott, a választáson résztvevő szavazók 53%-nak a szavazatát elnyerte, ami egyébként még a Fidesz által elfogadott választási szabályok szerint 71%-os többséget jelentett a parlamentben. Ebből az is következik, hogy Magyar Péter választási győzelme az Orbán-kormány által kiírt választásokon történt meg. A Fidesz kétharmadához köthető parlament által meghozott szabályok alapján, ezen szabályok alapján szerzett a Tisza párt kétharmados többséget a magyar parlamentben. Ezzel Magyar Péter azokat a szabályokat is támadja, amely alapján választási győzelmet nyert.  Tehát, semmiképpen nincs szó rendszerváltásról, az egyszer volt 1990-ben, amikor egy egypárti diktatúrából részvételi demokráciába mentünk át. 1990 óta demokratikus jogállam működik Magyarországon. Azt tudjuk, hogy a jogállamiságot ugye egyrészt egy állapotot másrészt egy célt és valóságot jelent mindig. (..) Tehát a magyar jogállamiságra is mindig ráfért és ezután is rá fog férni a tökéletesedés, de azt látni kell, hogy a magyar alkotmányos rend 1990-től a mai napig működik és funkcionál. Ez a közjogi helyzet. Hogy mit nevezünk illiberális meg liberális demokráciának, az nem közjogi kérdés. A demokráciának és a jogállamiságnak az alkotmányban lefektetett alapelvei világosak, ezek megegyeznek az Európai Unió alapértékeivel, és a közjog számára ez az irányadó. A politikai címkék, azok más lapra tartoznak.                  

Nagyon érdekes, amit Ön most mond. Javítson ki, ha valamit rosszul mondok. Én most az alkotmányjogásszal és kevésbé az elnökkel beszélek, a jogállami eljárások elemzőjével. Rendben lévő demokratikus kormányváltásnak lehettünk tanúi Magyarországon 2026. április 12-én. Ön személy szerint a demokrácia ünnepéről beszélt. Ott az új kormány, és azt mondja ez nem kormányváltás, ez rendszerváltás. Akkor professzor úrnak, elnök úrnak el kell magyaráznia, ha egy rendben lévő demokratikus választásból rendszerváltást csinálnak akkor milyen rendszerbe kerül most Magyarország? És hadd hegyezzen ki még jobban, most a parlamenti demokráciából új Magyarországba jutunk-e, a parlamenti diktatúrába?

- Professzor nem vagyok. Igen, foglalkoztam alkotmányjoggal is életemben, nem keveset, tanítottam is. A kétharmados győzelemnek, ahogy már korábban említettem, a választási rendszer az oka. Már 2010-ben is beszélt a Fidesz bizonyos „fülkeforradalomról” amikor a Fidesz ugyancsak kétharmados győzelmet aratott, egyébként még egy másik választási rendszer alapján. Alkotmányjogilag a rendszerváltás nehezen értelmezhető, mert ez egy politikai fogalom, a rendszerváltás. A politikai rendszer megváltozása Magyarországon viszont egyáltalán nem következett be 2026. április 12-én, mert a Tisza Párt választási győzelmet aratott, egy olyan választási győzelmet, amely szükségszerűen kormányváltással járt. Az előző kormányfő a vereségét még a választás estéjén elismerte nyilvánosan, és megindult a hatalomátadás alkotmányos folyamata, amelynek középpontjában a köztársasági elnök áll, a parlamentbe bejutott pártok elnökeivel együtt, mert a köztársasági elnök vezetésével a parlamentbe jutott pártoknak közösen kell előkészíteni az új parlament alakuló ülését. 

- Ez a hatalom átadás lehet mondani, hogy zökkenőmentesen megtörtént, én büszke is vagyok rá. A parlament alakuló ülésén, néhány perccel azután, hogy az Alaptörvényre a miniszterelnök is letette az esküt, és a teljes parlament letette az esküt, a miniszterelnök a kormányprogramról szóló felszólalásában személyeskedő hangnemben és nagyon sajátos kifejezéseket használva az én lemondásomat követelte, és itt is felmerült a rendszerváltás érve. Ez közjogilag egy kezelhetetlen érv, teljesen szemben áll az alaptörvény szabályaival. Én azt látom mögötte, azt a folyamatot látom mögötte, hogy a köztársasági elnöki jogköröket és intézményt az új parlament szeretné majd újradefiniálni, aminek egy alkotmányozó hatalom számára nyilván minden lehetősége megvan, egy ilyen újradefiniálásra, csak egy ilyen esetben nagy körültekintéssel kell eljárni, mert ha a köztársasági elnök jogkörét megváltoztatják, akkor a hatalmi ágak dinamikája is megváltozik. Ha például végrehajtó hatalmat kap a köztársasági elnök teljesen megváltozik a viszony a kormányhoz, a parlamenthez, és ez befolyásolja a parlament és a kormány egymás közti viszonyát is.  Nehezíti a helyzetet, hogy a történelmi hagyományainkban ilyen nem is volt. Tehát, ha a választókban van ilyen várakozás, ennek természetesen alkotmányosan eleget lehet tenni, én véleményen szerint lehetne is támogatni, széleskörű társadalmi vitát, szakmai vitát ezzel kapcsolatban, amelyet természetesen az európai értékek és az alkotmányos értékek mentén kell lefolytatni és amelyeknek nem lehet célja egy köztársasági elnök hivatalából való eltávolítása.

Kiélezve szeretnék még maradni a „parlamenti diktatúra” fogalomnál. Azt a németek, osztrákok, svájciak alkotmány tudtában kell lefordítanom. Ön azt mondta, hogy az államelnöknek csillapító ellenőrző hatást kell gyakorolnia a végrehajtó hatalomban is. Ez a két hatalmi ág intézményi feszültségben van egymással. Itt politikailag hatalmi ágak kölcsönös korlátozásáról beszélünk. Ha kormányfő, miniszterelnök hirtelen azt mondja, „ennek az államelnöknek mennie kell, nem azért, mert megsértette az alkotmányt, hanem mert attól tartok, hogy bizonyos jogalkotási szándékaimat blokkolhatja vagy elhúzhatja”, akkor itt arról van szó, hogy a kormány azt szeretné, hogy az államelnök legyen alatta. Akkor kihegyezem: ez egy kormányzati hatalommegragadás, amely próbálja az államelnök ellenőrző szervét alávetni. Kiélezem, és Önnek ellent kell mondania nekem. Ez, ami most zajlik, az nem egy csendes államcsíny?

- Azt gondolom, hogy köztársaság elnökként ezt a minősítést nem használnám. De az, ha egy politikai hatalom a fékek és ellensúlyok rendszerére és például a köztársasági elnök előzetes normakontroll-hatáskörére nem úgy tekint, mint egy alkotmányos értékre, egy olyan alkotmányos értékre, amely az alkotmányos követelményeket mérceként használja, hanem erre a pozícióra, tehát fékek és ellensúlyok rendszerében a köztársasági elnökre úgy tekint, mint egy, jogalkotásból kiiktatandó szereplőre, ez úgy gondolom, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, hatalmi ágak együttműködési rendszerét súlyosan sérti, ami a jogállami felfogást illeti. Akár a normakontroll hatásköre a köztársasági elnöknek, akár más hatásköreinek a gyakorlása éppen a jogállami működése érdekében van, épp amiatt van, hogy a hatalmi ágak kiegyensúlyozottan tudjanak együtt dolgozni. Ha ez megbomlik, akkor tulajdonképpen megbomlik a hatalmi ágak közötti együttműködés rendje, és kialakul egy közjogi válsághelyzet, amelyet sokféleképpen lehet nevezni.  

Hatalomra kerülés, hatalmi koncentráció, parlamenti „diktatúra”. Nem Ön egyetlen, akit félre kívánnak állítani. A kormány azt mondta, hogy le kell mondani a köztársasági elnöknek, le kell mondania az Alkotmánybíróság elnökének, le kell mondania az Állami Számvevőszék elnökének - aki pikáns módon ma párt alkot Varga asszonnyal, aki házastársa volt Magyar Péternek -, mondjon le a legfőbb ügyész, esetleg még valakit kifelejtettem?

- Még vannak, néhány kormánytól független hatóság vezetőjét is felszólította, meg az összes alkotmánybírót, a Versenyhivatal elnöke, az adatvédelmi hatóság elnöke…

Tehát akkor itt egy kicsit lazábban fogalmazva tisztogatásról lehetne beszélni? Lényeges állami intézmények egy csapásra történő újra betöltésével. Merült-e már ilyen fel a magyar történelemben?  

- A magyar demokrácia történetében nem emlékszem ilyenre.

És a nem-demokrácia történetében?

- Arról én nem beszélnék.

Ennek az eljárásnak az Ön számára forradalmi jellege van? 

- Adódhatnak természetesen bizonyos összehasonlítások, ezt én meghagynám a szakértőknek, a kommentátoroknak.

Azt láttam, hogy közvéleménykutatásokban a megkérdezettek 60%-a úgy gondolja, hogy Önnek le kellene mondania. Hol húzza meg a határt a népakarat – persze, a közvéleménykutatás nem a népakarat, csak egy indikátor – és az alkotmány védelmezése között?

- A magyar köztársasági elnök számára közjogi feladatainak ellátása, működésének lényege, hogy kifejezze a nemzet egységét, és hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. A magyar köztársasági elnököket közvetetten választják, a parlament választja, nem a nép, és ennélfogva a magyar köztársasági elnököknek nem volt soha saját politikai agendája. Így, tulajdonképpen védtelen a pártok politikai támadásaival szemben a közvélemény előtt. Minden politikai támadás egy magyar köztársasági elnök ellen azzal az alkotmányos következménnyel is bír, hogy a köztársasági elnöknek nehezebb kifejeznie a nemzet egységét. De ez ellen a magyar köztársasági elnökök mindig védtelenek voltak.  

Az Ön véleménye szerint melyek a legitim lemondási okok? Mit kellene elhibáznia hivatala során egy magyar köztársasági elnöknek ahhoz, hogy Ön azt mondja, hogy az alkotmány szerint a lemondásra irányuló követelés jogos? Alkotmányjogászként mit mond? 

- Nyilván lehetnek személyes okai. Betegség, családi okok, és egyébként lehet bármilyen oka, mert ezt nem határozza meg az alkotmány és a törvény. De egy esetben a magyar köztársasági elnök biztosan nem mondhat le: abban az esetben, ha a magyar miniszterelnök ezt parancsba adja neki. Mert akkor a magyar alkotmányos rend fenntartása az, ami kényszerítő jelleggel megköveteli a magyar köztársasági elnöknek a hivatalban maradását.

Hogyan védekezik most, mit tud tenni? Láttam, hogy írt egy levelet az Európa Tanács Velencei Bizottságának? Mik az érvei? 

- A Velencei Bizottsághoz való fordulás ebben a helyzetben azt gondolom, hogy a leglogikusabb lépés, Magyarország a rendszerváltozás óta tagja a Velencei Bizottságnak. A Velencei Bizottság az, amelyik ilyen kérdésekben, alkotmányjogi kérdésekben igen megalapozott véleményeket tud adni az államok számára. Alkotmánybírósági elnökként is nyilván közelről meg kellett ismerkedni a Velencei Bizottság munkájával, fel is szólaltam a Velencei Bizottság plenáris ülésén, és beszámoltam a magyar Alkotmánybíróság legfontosabb döntéseiről. Úgy gondolom, hogy ebben az alkotmányos válsághelyzetben a Velencei Bizottság, amelynek valamennyi európai uniós ország tagja, és ezeken kívül még nagyon sok állam a tagja, Magyarországgal együtt, megalapozott tanácsokat tud adni ebben a válsághelyzetben. És a Velencei Bizottság néhány nap alatt visszajelezte készségét is erre, és arra is, hogy egy gyorsított eljárást fog elindítani.

Mit mond ezekkel az eljárásokkal kapcsolatban az Európai Unió, mit hall Brüsszelből? 

- Még semmit nem hallottam erről a részéről.

Az európai jogállamiság legmagasabb őrzőjeként nem kellene az Európai Bírósághoz fordulnia, hogy az Ön szemszögéből ezek a folyamatok elemi jogállami alapelveket sértenek (az Ön szemszögéből)? 

- Elméletileg ez egy nagyon jó kérdés, csak nincsen eljárásjogi lehetőségem rá.

Magyar miniszterelnök azt mondja Önnek, hogy az elnök nem az alkotmányt védi, egyszerűen a posztját védi és a szép fizetését, és talán még a csodaszép irodáját itt, ezen a dombon. Mit válaszol erre a szemrehányásra. 

- Azt nem tudnám mondani, hogy nem értékelem a Sándor-palota miliőjét, mert ez egy nagyon szép miliő. De azt a miniszerelnök úrral való személyes beszélgetésen is világossá tettem, hogy ez nem anyagi kérdés. Egyébkénként is a miniszterelnök úr néhány nyilatkozatában világossá tette, hogy éntőlem mindent meg fognak vonni, ha megszűnik a köztársasági elnöki tisztségem, minden járandóságot meg fognak vonni. Ennyit tudok erről mondani.

Hogy képzeljük a Magyar miniszterelnök úr és Ön közötti beszélgetéseket? Ezek barátságosak, barátságtalanok, tárgyszerűek? És mit mond, hogy ha Ön ezeket az érveket adja elő?

- Elmondja mellette a sajátjait. Azt gondolom, hogy ezek tárgyszerű légkörben és őszinte légkörben zajlanak, ezek a megbeszélések. Természetesen minden embernek megvan a maga habitusa.

Jogászként egy embernek mindig a motivációját is ki kell kutatni, mi rejlik egy cselekmény mögött. Mi az Ön személyes benyomása, mi rejlik a miniszterelnök személyes eljárása mögött, mi a motívum? 

- Én ezzel kapcsolatban nem tudok többet elmondani, mint amit a beszédeiből le tudtam szűrni, és amit elmondtam. Tehát van egy világos célja, hogy engem eltávolítsanak, annak a jogalkotásnak is van egy világos célja, ennek az alkotmányozásnak az a célja, hogy a köztársasági elnököt eltávolítsák. Ezt követően, az, hogy hogy ennek az alkotmányozásnak mi lesz a konkrét tartalma, amit nem ismerünk, mert az titkos, ehhez a célhoz képest számomra másodlagos, mert itt világos, hogy egy politikai zsákmányszerzésre irányul az alkotmányozás, arra, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét leépítse az állam.

Államférfiként államférfiúi módon nem kommentálta az előbb, az alkotmányos diktatúrára vonatkozó megjegyzésemet, én azonban felteszem magamban a kérdést, és sokakban felmerül a kérdés, hogy mi újság Magyarországon? Rendszerváltás? Kiélezve: parlamenti diktatúra? De az egész küzdelemnek Ön ellen nem csak akkor van értelme, ha egy kormány csakugyan át akarja építeni az államot? Különben egy miniszterelnök azt mondaná, hogy lássuk, tudunk-e együttműködni, és ha nem megy, akkor esetleg valahogy szét kell válnunk, anélkül, hogy túlságosan összeráznák az intézményt. De hogyha az ember kapásból ezt mondja - és alkotmánymódosítással fenyeget -, hogy Önnek le kell mondania, akkor emögött az a motívum kell, hogy húzódjon, hogy egy új politikai rendszert - nevezzük elnöki rendszernek -, kívánnak felépíteni. Gondolja-e, hogy török, francia példára a miniszterelnök elnöki rendszert akar itt bevezetni? 

- Ezt nem tudom, hogy milyen célja van pontosan, mert semmit nem látunk ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítási javaslatokat. Azt miniszterelnök úr említette, hogy őszerinte egy sokkal erősebb köztársasági elnöki hatáskör volna helyesebb, és ahogy én is említettem, ezzel kapcsolatban egy alkotmányozási folyamat el tud indulni természetesen. Jogállami keretek között és széleskörű társadalmi vitával, széleskörű szakmai vitával. De ez nem érintheti a jelenlegi köztársasági elnök mandátumát, és nem érintheti a köztársasági elnök aktuális jogi helyzetét. Mert itt az történik, hogy az én jelenlegi jogi helyzetemen számonkérik azokat az esetleges jövőbeni politikai céljaikat, amelyek nyilván így nem tudnak sosem összhangba kerülni. 

Ami még történik, és érdekelne a véleménye, azt hiszem, most születtek olyan határozatok, hogy felállítanak parlamenti bizottságokat, úgynevezett törvényszékeket, amelyek előtt korábbi minisztereknek és az Orbán-rendszer kiemelt tisztségviselőinek meg kell jelenniük, meghallgatáson a nyilvánosság előtt a tévében, tehát nem bíróságok, hanem parlamenti bizottságok, politikaiak, és aki ott nem kíván megjelenni, azt azonban a rendőrség mondhatni erőszakkal elővezetheti. Ha igaz, amit mondok, hogy minősíti ezt alkotmányjogászként? Ezek akkor már látványperek/kirakatperek esetleg, mint ahogy ezeket a szovjet kommunista időkből ismerik, vagy ezek még az alkotmánnyal összeegyeztethető, legitim vizsgálóbizottságok?

- Mivel itt egy törvényjavaslat van a parlament előtt, amelynek a végleges tartalma még nem alakult ki, és amelyet még el sem fogadott a parlament, én most ebben a szituációban ebben a kérdésben nem tudok megszólalni.
A kérdés mindig az, hogy milyen garanciákkal működnek. Ha ezek a bizottságok kvázi bírósági funkciót kezdenek betölteni, vagy a jogállami eljárásokat helyettesítik, akkor az már problémás lehet. A parlamenti ellenőrzés fontos, de nem válthatja ki az igazságszolgáltatást.

Összegzésképpen mi az Ön üzenete nézőink felé Németországban, Ausztriában, Svájcban, az Európai Unióban? Miért fontos, hogy foglalkozzanak ezekkel a magyarországi folyamatokkal? Ez miért nemcsak egy belpolitikai, helyi ügy, hanem ha Önt jól értem, akkor itt lényeges alapelvekről van szó a jogállam, az Európai Unió vonatkozásában. Össze tudná-e foglalni, hogy miért kell, hogy foglalkoztassa az európaiakat az, ami Magyarországon most történik, és ahol Ön személy szerint, jogászként, egyetemi oktatóként, volt alkotmánybírósági elnökként egyszer csak, anélkül, hogy ezt valaha akarta volna, ennek a politikai viharnak a középpontjában áll? Odakint az EU-ban miért kell ennek érdekelnie az embereket? 

- Sólyom László, aki alkotmánybírósági elnökként és köztársasági elnökként is elődöm volt, és akit személy szerint is nagyon tisztelek, az ő nevéhez fűződik a magyar Alkotmánybíróság, azt hiszem 1992-es egyhangú határozata, amiben van egy igen lényeges tételmondat: hogy jogállamot nem lehet a jogállammal szemben építeni. És azt gondolom, hogy ez most ide jól illik, ez a tételmondat, azok mögött a politikai célok mögött, amiket a beszélgetésben érintettünk, világosan látszik, hogy a kormányzó pártnak egy politikai elkötelezettsége van arra, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét leépítse. A köztársasági elnöki tisztség hatalmi ágakon kívül álló, fékek és ellensúlyok rendszerében értelmezhető intézmény, és a köztársasági elnök kiiktatásával megbomlik a hatalmi ágak egymás közti egyensúlya, és mint látjuk, ennek az alkotmányos válsághelyzetnek ez a következménye. 
A nézők és bárkik, akik ezt hallgatják, azt gondolom, hogy elkötelezett hívei a jogállamnak, úgy gondolom, hogy az elhangzottakat hozzám hasonlóan értékelik.

Más szóval, ami itt történik, az Ön szemében, a jogállam megerőszakolása, valamint olyan központi elveké, amelyekre az Európai Unió épül. 

- Igen. Azt gondolom, hogy az uniós alapszerződés második cikke elég világos értékmeghatározással szolgál, hasonlóképpen a magyar alkotmány demokratikus jogállamként definiálja a magyar államot, ezek az alapértékek azonosak az Európai Unió és Magyarország között, függetlenül bizonyos részletkérdésekben felmerült korábbi vitáktól, és itt az alapértékek védelméről van szó.

Beszélgetésünk elején a bevezetésben azt mondtam, hogy ez egy történelmi interjú. Ezt nem hiúsági poénként gondoltam, hanem amiket ma megbeszéltünk, azok a legnagyobb fontossággal bíró szinguláris elemek. A jogászokat és a jogtörténészeket ezek bizonyára még hosszú ideig fogják foglalkoztatni. Ha Magyarországon későbbi joghallgatók 10-15 év múlva a ma megbeszéltekről esettanulmányt írnak, mit szeretne Ön, hogy az Ön szerepéről ebben az alkotmányválságban írjanak? És milyen címet szeretne ennek a fejezetnek. 

- Az embernek nem lehetnek igényei a jövővel szemben. A történelem elvégezte eddig is a munkáját, ezután is el fogja végezni. Énnekem ebben a helyzetben az a feladat jutott, hogy a magyar alkotmányos rend védelme érdekében el lássam el köztársasági elnöki funkciómat.

Köszönöm szépen, és ez a kérdés főleg persze annak fényében érdekes, hogy 2024. június 5-én, amikor megválasztották, azt mondta, hogy ezt a hivatalt sosem kereste, és sosem készült fel rá. Hitte-e volna, hogy valaha ilyen helyzetbe fog személy szerint kerülni? 

- 2024. március 5-én léptem hivatalba…

Március, nem június, elnézést… 

... arra se gondoltam, hogy valaha alkotmánybíró leszek. Arra se gondoltam, hogy valaha alkotmánybírósági elnök leszek. Végképp nem gondoltam rá, hogy köztársasági elnök lehetek, soha nem volt ilyen ambícióm. Azt, hogy egy ilyen helyzetbe kerüljek, mint amilyenbe most kerültem, arra sem gondoltam. De igazából engem a jövőből mindig a feladat érdekelt, és a feladatot most kiszabta rám a Teremtő.

Utolsó kérdésem: politikusokkal mindig bizalmatlannak kell lenni. Valaha én is politikus voltam. És az ember önmaga esetében sem mindig teljesen biztos, hogy mi a motívum. Személy szerint Ön mitől biztos, mi az, ami szilárdítja a meggyőződését, hogy ebben a nézetkülönbségben, tényleg a magyarországi alkotmányos rendről és a jogállamiságról van szó, és nem a személyes egóról, a személyes hivatalról és a személyes nagyravágyásról? Vannak-e pillantok, amikor kétségek gyötrik, és azt mondja, hogy talán le kellene mondanom? 

- Ilyen kétségeim lehettek mindaddig, amíg Magyar Péter miniszterelnök fel nem szólított a lemondásra, azzal, hogy ha nem mondok le, majd jogi eszközökkel eltávolít. Azóta alkotmányosan sincs más lehetőségem, mint hogy hivatalban maradjak.

Elnök úr, köszönöm a beszélgetést. És nagyon köszönöm a kiváló tolmácsolást Sulányi Péternek. És köszönetem a kollégáknak, itt a Sándor-palotában, az Ön kollégáinak és ezekkel az utolsó felvételekkel elbúcsúzom. 

Egy elgondolkodó embert láthattak, aki olyan utakon, amelyeket sohasem hitt volna valahogy egy olyan helyzetbe került, amelynek foglalkoztatnia kell bennünket, amely felkavaró. És természetesen ezúton is minden jót kívánunk a Magyar Köztársaságnak, ezeket a viharokat, a hatalomváltást, az intézmények küzdelmét vészeljék át jól, hogy ennek a nagyszerű és lenyűgöző országnak javára váljon. 
Önöknek valamennyiüknek köszönöm a figyelmet, szép időket kívánok, és Elnök úrnak nagyon köszönöm az idejét.

A Weltwoche YouTube-oldalán megjelent a videóinterjút itt találják.