Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök beszéde az új országgyűlés alakuló ülése alkalmából

Tisztelt Országgyűlés! 
Tisztelt Honfitársaim!

Ezredéve államalkotó nép vagyunk. Ezredéve tudjuk és akarjuk is életünket alakítani, és mindent megteszünk – amennyire egy emberi közösségnek lehetséges –, hogy sorsunk irányítójává váljunk. Tesszük ezt hol szerencsésebb, hol rosszabb időkben; hol sikerrel, hol pedig kudarcokkal övezve. A saját döntés jogáról azonban sosem mondtunk le.

Magyarország történelmének újabb fejezetéhez érkeztünk. A rendszerváltozás óta tizedik alkalommal összeült országgyűlés összetétele négy parlamenti ciklus után egyúttal kormányváltást is eredményez.

Az áprilisi országgyűlési választáson hazánk működő demokratikus jogrendje alapján a magyar nép kinyilvánította akaratát. A Tisztelet és Szabadság Párt példátlan mértékű részvétel mellett példátlan mértékű győzelmet aratva lehetőséget kapott a magyar emberektől az ország irányítására, amihez ezúton is gratulálok. Ezzel a felhatalmazással pedig történelmi felelősséget is visel hazánkért és nemzetünkért. 
Felelősséget és szolgálatot, amelynek tétje nem kevesebb, mint az ország és a nemzet közösségeinek előrehaladása, erejének gyarapítása és a veszélyekkel szembeni ellenálló képességének biztosítása.

Tisztelt Országgyűlési Képviselők!

Önök egy olyan nemzet képviselői, amely hosszú évszázadokon át megőrizte önazonosságát, jogrendjét, kultúráját, és mindig képes volt arra, hogy nehézségek közepette is megújuljon. Ez az örökség most az Önök kezében van.

Mától az az épület a munkahelyük, amely egész magyar nemzetünk, szuverén államiságunk és képviseleti demokráciánk legfőbb jelképe és otthona. Különleges hely, amely a külföldiek számára az egyetemes világörökség része, nekünk, magyaroknak viszont ennél még sokkal többet jelent. Az Országház az önbecsülés, a nemzeti szabadság és a jog fellegvára – tele államiságunk, történelmünk, jogrendünk megannyi szimbólumával. E hely minden szegletét átszövi a nemzet emlékezete és a jövőbe vetett remény.

Az országnak ma is teljes pompájában tündöklő háza, a magyar nép büszkesége most Önök előtt nyitja meg kapuit, hogy munkájukkal védjék és vezessék tovább hazánkat.

E méltóságteljes falaknak azonban van bőven megosztani való emlékük a legkeményebb erőpróbákról, emberfeletti kiállásokról is. Az ország házának számos nagy alakja, tisztviselője a legviharosabb időkben is igyekezett helytállni. Csak egyet említek: 1956-ban, amikor az ország a szovjet megszállás legnehezebb óráit élte, az épületben alig maradt valaki.

Egy jogász miniszter, Bibó István azonban – aki a demokratikus államrend elsőbbségét és a törvények megkerülhetetlen uralmát vallotta – úgy döntött, nem mozdul el innen. Az életét tette kockára, de őrhelyén maradt, és hitet tett a demokratikus jogrend mellett. Bibó István ugyanazt vallotta, mint később Mádl Ferenc vagy Sólyom László néhai államfők – és én magam is –, hogy a jognak többletértéke kell legyen. A jognak a jóra, a rendre, az igazságosságra, az emberre kell irányulnia. A jogászok és a törvényhozók eszmei alapvetése az, hogy „nem az ember van a jogért, hanem a jog van az emberért”.

Ez teszi a jogot alkalmassá arra, hogy egy országot egyben tartson. Ezen alapszik az a törvényi szabályozási keret, ami felette áll a hatalomnak.

Jogrendszerünk ezeréves folyama államunk első királyától, Szent Istvántól, az ország első törvényhozójától ered. Ebbe a folytonosságba illeszkedik bele az Önök törvényhozó hatásköre is.

Jogfelfogásunk elválaszthatatlan európaiságunktól is, amely szintén Szent Istvánhoz vezethető vissza.

Az ő tudatos döntésével váltunk végérvényesen Európa részéve – és nem csupán földrajzi, hanem szellemi-kulturális értelemben is. A magyar nép ettől kezdve egyben európai is. De ez fordítva is áll: Európa sem képzelhető el Magyarország nélkül. A kontinens értékeit mi is bővítettük, kultúráját mi is gazdagítottuk. Európaiságunk szabad választásunkból fakadt, amit nemzedékek sora erősít meg folyamatosan mind a mai napig.

A jog tisztelete Magyarországon nem lehet kérdés. Minden hatalom csak a jogállam keretei között értelmezhető.

Minden politikai cselekvés addig nevezhető demokratikusnak, míg a jogállami alkotmányos rend keretén belül mozog. Az emberek javát kereső és szabadságát biztosító, a rendet és a kiszámíthatóságot szavatoló jogrend fensőbbségének irányadónak kell lennie a hatalom mindenkori gyakorlóival szemben. A jogbiztonság olyan érték, amelyet minden körülmények között őriznünk kell. A jogállam megbontása beláthatatlan következményekkel járna az emberek életére és jogba vetett bizalmára.

A haza számára meghatározó, hogy itt, a törvényhozás épületében megkülönböztetett megbecsülés övezze a magyarság alkotmányos fundamentumait, a jogrendszerünkbe beépített egyensúlyokat.

Közös ügyeink rendezésének legalkalmasabb helye az Országház, leghatékonyabb módja a kölcsönös tisztelet, legjobb eszköze pedig a jog normáinak letisztult nyelve.

Tisztelt Ház! 
Tisztelt Képviselők!

A hazát, a nemzetet szolgálni, magyar embereket képviselni a legnagyobb megtiszteltetés és a legnemesebb feladat. Ennek tükrében szemlélhető az Önök előtt álló négy év munkája. Egy ezredév országépítői közé soroltattak be. Ezért mindenkire, akit az a megtiszteltetés ér, hogy a magyar parlamentben képviselje a nemzetet, egyben történelmi szerep is hárul, és a történelem is fogja majd megítélni tevékenységüket. Ebben a viszonyrendszerben értelmezendő esküjük is, amelyet az Országgyűlés előtt tettek. Négy évre kaptak ugyan mandátumot, de az Önök szolgálata túlmutat a parlamenti ciklusokon, éppen ezért túlmutat a napi vitákon is.

A kiélezett kampány után a politikának vissza kell térnie természetes közegébe, a közjogi keretbe. A fókusz ismét egyedül az ország sorsának jobbá tételére esik. Van mit javítani az emberi kapcsolatokon. Hiszen ahogyan egymással szemben viselkedünk, ahogyan egymással beszélünk, ahogyan egymásra nézünk, valójában úgy tekintünk a hazánkra is. Magyarország csak úgy tud épülni, ha együtt építünk, és nem egymás ellenében. A magam részéről konstruktív együttműködést javaslok minden olyan ügyben, amely az ország sorsát előre viszi, a nemzetet felemeli, a békét és a közélet nyugalmát megerősíti.

E konstruktív együttműködésnek jó példáját láttam az országgyűlés alakuló ülésének előkészítése során. Köszönet illeti ezért a pártok képviselőit, az Országgyűlés főigazgatóját, a Sándor-palota főigazgatóját, valamint munkatársaikat.
 

Tisztelt Országgyűlés!

Egy ország, egy nemzet csak akkor lehet erős, ha sokféleségében is meg tudja jeleníteni az egységet. Ha minden ember méltóságát tiszteletben tartja és egyaránt védi. Ebben az egységben Önöknek, képviselőknek különleges szerepük van. Nemcsak döntéseiknek, hanem személyes példájuknak is. Önök együtt a nemzet egészét hivatottak képviselni. Azokat is, akik egyetértenek Önökkel – és azokat is, akik nem. Azokat is, akik erősek, és azokat is, akik védelemre szorulnak. Felelősek lettek az ország minden polgáráért – világnézettől, lakóhelytől és élethelyzettől függetlenül.

Szívből gratulálok országgyűlési képviselői mandátumukhoz!

És szívből gratulálok a nemzetiségi szószólóknak is. A magyarországi nemzetiségek elválaszthatatlanok hazánktól, nemzeti egység csak velük együtt valósulhat meg.  Jogaik védelme és közösségeik támogatása magától értetődő.
Kívánom, hogy munkájukat mindig a nemzet iránti felelősség, az egymás iránti tisztelet és a jog iránti rendíthetetlen elkötelezettség vezérelje.

Szívből kívánok ugyanígy mindannyiuknak szép eredményeket és sok erőt, a haza, a nemzet érdekében végzett, méltó szolgálatot!

Tisztelt Országgyűlés!

Magyarország Alaptörvénye 9. cikke (3) bekezdésének j) pontja szerint a miniszterelnök személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Az új kormány megalakítására felkértem Magyar Péter urat, a Tisztelet és Szabadság Párt elnökét, aki a felkérést elfogadta.

Ezért – az idézett alaptörvényi rendelkezés alapján – javaslom, hogy az Országgyűlés Magyar Péter urat válassza meg Magyarország miniszterelnökének.

Köszönöm, hogy meghallgattak.