A hétköznapok helytállása ma a közösségben megélt örömben teljesül ki - Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök beszéde a Kolozsvári Magyar Napok megnyitó ünnepségén

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Kolozsvári Magyar Napok ünnepi megnyitójára összegyűlt közösséget! Jó volna mindenkit személyesen köszönteni, aki ebben a bő hétben részt vesz a fantasztikus programsorozat bármelyik eseményén, de ez nem lehetséges. Még ez az impozáns helyszín is sokkal, de sokkal kisebb annál, hogy be tudná fogadni azon ezreket, akik itt keresnek majd szellemi-kulturális táplálékot vagy üdítő élményeket. 
Hiszen az egymást érő jobbnál jobb koncertek, kulturális események és rendezvények évről évre egyre nagyobb érdeklődésnek örvendenek.

Kolozsvár polgárai már hozzászokhattak, hogy ilyenkor még nagyobb itt a sürgés-forgás, és pezsgőbb az élet. Sokan tudjuk, hogy augusztus végén, Szent István király ünnepe tájékán, ide kell jönnünk, ha jó mulatságra, izgalmas családi programokra vagy felemelő kulturális eseményekre vágyunk. Mára szervesen hozzátartozik ez a rendezvény a városhoz. Magától értetődő, hogy van, és hál’ Istennek, az is természetes, hogy mindig nagy sikerrel zárul. 
Ahogy a maga természetességében tartozik a városhoz az a közösség is, amelynek ez a rendezvény az ünnepe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Kolozsvári Magyar Napok több mint másfél évtizedes léte és fantasztikus sikere számomra nem annak bizonyítéka, hogy itt magyarok is élnek, és szerves részei a városnak. Ezt épeszű elme eddig sem vitathatta. Nem kell nekünk bizonygatni a múltat, a történelem lapjai megteszik helyettünk is. Nem kell nekünk bizonygatni a jelent, a tények magukért beszélnek. 
A magyarság kitörölhetetlen a város múltjából, eltagadhatatlan a jelenéből, és minden bizonnyal hozzátartozik majd a jövőjéhez is.

A Kolozsvári Magyar Napok sikere számomra éppen ez utóbbit bizonyítja, azt, hogy van jövője a magyar közösségnek, mégpedig reményteljes. Az egyhetes kolozsvári forgatag ugyanis annak megmutatkozása, hogy a magyarok fontosnak tartják értékeiket, igenis ragaszkodnak közösségeikhez, és nem csupán a hétköznapok nehézségeiben, hanem az ünnep örömében is osztoznak egymással. Ilyen egy élő közösség. És egy élő közösségnek mindig van jövője.
Mi, magyarok azt is tudjuk, hogy a közösséghez tartozás feladatokkal jár. Ezt itt egy erdélyi családnak sem kell bizonygatni, mindenki megtapasztalhatta a saját bőrén. De ez ma ünnep. A hétköznapok helytállása ma a közösségben megélt örömben teljesül ki. Ma megmutatja minden magyar, aki erre az eseményre eljön, milyen nagyszerű együtt lenni, együtt örülni, együtt büszkélkedni közös értékeinkkel.

A Kolozsvári Magyar Napok sikere már nem az élni akarás bizonyítéka, hanem maga a megélt valóság természetessége. 
Ez a rendezvény nem a múlt nagyságának bemutatása, hanem a jelen gazdagságáé. És nem is csupán a magyar nemzeti kötelék szorosan tartásáról szól, hanem annak továbbfonásáról és erősítéséről. A Kolozsvári Magyar Napok a maga természetességében nyilvánul meg arról, hogy itt, Erdély szívében magyar jövő is épül. Hiszen azzal, hogy közös múltunk ragyogó színhelyén együtt éljük meg a jelent, együtt ünneplünk, együtt is mutatunk utat a közös jövő felé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok nemcsak magunk között tudjuk megülni az ünnepeinket, hanem másokkal is szívesen osztozunk az örömben. Meg tudjuk mutatni másoknak is értékeinket.  Aki kíváncsi ezekre, és szeretne velünk ünnepelni, azt mi szívből fogadjuk.

Ez a rendezvény a magyarok ünnepe, de nem csak magyaroknak szól. Itt mindenki megtalálhatja a számára kedvező programot. Erre az eseményre méltán lehet büszke nemcsak Kolozsvár egésze, nemcsak minden magyar ember, hanem Románia minden polgára is.

Ilyenkor a legszebb arcát mutatja a város. Ősi, gazdag és sokszínű arcát. A kincses város ilyenkor bizonyítja, hogy egymástól gazdagabbak, együtt erősebbek, együttműködve és összetartva állhatatosabbak lehetünk. Kolozsvár – nemcsak ekkor – találkozási pont. Itt érdemes erőt és ihletet meríteni egymásból, tanulni egymástól, és megismerni egymás értékeit. Mert aki elzárkózik a másiktól, az attól a szellemi-lelki-kulturális gazdagságtól is megfosztja magát, amit a másik tud nyújtani számára. Ez pedig – bárki beláthatja – észszerűtlen és botor dolog.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Felemelő itt lenni Önökkel, felemelő ennek az ünnepnek a részesévé válni. Öröm látni, hogy egy ősi város ősi népe mindenki számára és mindannyiunk örömére mutatja meg értékeit, és fogad be ünnepébe minden érdeklődőt. Egy élő közösség mutatja meg magát, kultúrája gazdagságát, sokoldalúságát, színességét, és azt, hogy tagjai hogyan tudnak ünnepelni.

Ilyet egy erős közösség tesz. Egy olyan erős közösség, amely úgy tartja meg magát, hogy egyszerre őrzi ősi értékeit, és egyszerre teremt hozzá újakat. Egy szilárd és fejlődő közösség, amely táplálkozik ugyan a múltból, de a jövőnek épít. 
Erdély magyar népe mindig is tisztelte kultúráját, és megbecsülte ősei hagyatékát, de sohasem volt rest új dolgokat létrehozni, újabb közös értékeket teremteni, eredményeit bővíteni. Az a határozott és építő magyar identitástudat, amit itt Kolozsváron vagy egész Erdélyben tapasztalhatunk, minden magyar számára példát jelent.

Különösen ma, amikor az élet kihívásai, az értékek válsága és a világ csábításai inkább elválasztanak egymástól, mintsem összefűznének.

Ilyenkor az ember azzal a dilemmával szembesül, nem lenne- e jobb csak magunkkal foglalkozni, és egyedül rakni egymásra a téglákat saját életünk építésére.  Úgy látom, Erdély magyar népe a modern világban sem ingott meg, és ismét a már bevált utat választja: együtt, összefogva épít.

Köszönöm Önöknek az összetartást, a közösség erejének és a magyar jövő építésének a példáját!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezennel megnyitom a 16. Kolozsvári Magyar Napokat. Örömteli szórakozást, lélekemelő programokat és méltóságteljes ünnepet kívánok! 
Isten áldja Kolozsvárt! 
És Isten áldja magyar nemzetünket!