Baka András köztársasági elnök beszéde az Ügyvédek napján

Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Államtitkár Úr!
Tisztelt Ügyvéd Asszonyok, Ügyvéd Urak!
Kedves Kollégák!

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket az Ügyvédek napja alkalmából.

Aequum et bonum est lex legum - A törvények törvénye a méltányosság és az igazságosság. 
Ez a régi római jogi bölcsesség különösen időszerű ma, amikor Magyarország jogrendszere és alkotmányos intézményei ismét jelentős átalakuláson mennek keresztül. 

Néha úgy érezhetjük, mintha hazánkban állandósulna a jogállami átmenet. 2010 és 2020 között gyakorlatilag valamennyi jelentősebb anyagi és eljárásjogi kódexünk megújult, az új alaptörvény született, megszületett a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, és alapvetően átalakult az állam számos intézménye. 

Az illiberális állam korát éltük. 

A jogalkotás gyorsasága, a szabályok gyakori módosítása és a rendeleti jogalkotás egyre kiterjedtebb gyakorlata hatalmas terhet rótta jogászi hivatásrendekre, és sokszor magának a jognak a kiszámíthatóságát is megkérdőjelezte. 
Az idei áprilisi választásokat követően újabb, ezúttal más irányú jogállami átmenet kezdődött. 
Megkezdődött az elválás a korábbi alkotmányos berendezkedéstől, a gránitszilárdságúnak nevezett alaptörvénytől és annak jelképes asztalától. 

Megindult a parlamenti munka helyreállítása, a nemzetközi szövetségi viszonyaink rendezése, az uniós tagállamok és a nemzetközi szervezetek bizalmának visszaszerzése, valamint jogrendszerünk és a piacgazdaságunk különös vadhajtásainak visszanyesése. 
Az elmúlt hónapokban a jogalkotás és a jogalkalmazás meghatározó intézményei is megújultak. Az Országgyűlés, a Kormány, a minisztériumok, a köztársasági elnöki intézmény, az Alkotmánybíróság, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, a Legfőbb Ügyészség. 

Mindez jelentős és ígéretes fejlemény: egy korábbi korszak lezárása mellett egy új korszak lehetőségét is jelzi. 
De az elválás, mint minden válás, nemcsak egy korábbi állapot megszűnését, hanem egy új élet kezdetét is jelenti. 

Nem elegendő lebontani azt, amit meghaladni kívánunk; a helyén valami működőképeset és maradandót kell felépítenünk. A társadalom élete ugyanis nem áll meg az intézményi átalakítások idejére. Az emberi és gazdasági viszonyok tovább élnek, és továbbra is világos, következetes szabályokat igényelnek. 

A jogállam nem lehet örökös átmenetben. 

Ugyanakkor a jogállam követelményeinek maradéktalan érvényt kell szerezni az átalakulás során is. Az nem lehetséges, hogy a jogállamiság alapvető követelményei majd csak a jogállam teljes kiépülése után érvényesüljenek. 

A változásoknak még a végét sem látjuk, miközben a társadalmi várakozások csak fokozódnak. Érthető a türelmetlenség és a gyors eredmények iránti igény.

De vigyáznunk kell, nehogy magának a változásnak a rabjaivá váljunk, és ismét a permanens forradalom háborgó vizein találjuk magunkat.

A változás nem lehet önmagában cél. Tudnunk kell, hova akarunk eljutni, milyen államot, milyen intézményeket, milyen biztosítékokat kívánunk teremteni. Hogyan gondoskodunk arról, hogy a jog nem csupán a mindenkori hatalom eszköze, hanem annak korlátja is legyen. 

A szédítő és olykor kiforratlan változások közepette szilárd igazodási pontokra van szükségünk: az emberi méltóságra, a jogegyenlőségre, a hatalommegosztásra, a bírói függetlenségre, a tisztességes eljárásra és a jogbiztonságra. Ezek nem valamely politikai korszak tulajdonai. Éppen az a rendeltetésük, hogy a politikai korszakokat túléljék. 

Ezért különösen nagy jelentősége lesz az új alkotmány előkészítésének és megalkotásának. 

Az alkotmányozás nem merülhet ki a régi rendelkezések lecserélésében. Tisztáznunk kell az egyén és a közösség viszonyát, az állami hatalom szerkezetét és korlátait, a területi közigazgatást, az igazságszolgáltatás szintjeit, a választójog alapvető szabályait, valamint a köztársasági elnök alkotmányos szerepét.

Meggyőződésem, hogy az új alkotmánynak egy átgondolt intézményépítési folyamat betetőzését kell jelentenie, nem pedig annak kezdetét. 

Előbb tisztáznunk kell az intézmények feladatait és egymáshoz való viszonyát. Ezekből épülhet fel a közös alkotmányos keret, amely hosszú távon szolgálja a nemzet egészét. Ehhez nem elegendő a politikai akarat: időre, türelemre, nyitottságra, felkészült szakemberekre és valódi társadalmi párbeszédre is szükség van. 

Az alkotmány nem attól lesz erős, hogy gyakran hivatkozunk rá, hanem attól, hogy a polgárok és intézmények egyaránt megbízható igazodási pontként tekinthetnek rá. 

Olyan alkotmányra van szükségünk, amely a társadalom és a jogászi szakma széles körének a támogatását élvezi. Nem annyira vázlatosra, hogy minden hatalmi változtatás beleférjen, de nem is annyira részletezőre, hogy minden intézményi korrekcióhoz alkotmányt kelljen módosítani. 

Amíg az alapvető kérdéseinkben nincs világos, széles körben támogatott álláspont, addig legfeljebb az utazás élményében lehet részünk, a megérkezésben aligha. 

Márpedig nekünk nem pusztán úton kell lennünk, meg is kell érkeznünk. 

Ebben nagy a jogászi hivatásrendek felelőssége: őrizniük kell az alapértékeket, segíteniük a szakmailag megalapozott döntéseket, és szükség esetén figyelmeztetniük a hibás döntések veszélyére.

Hogy a változások során ne veszítsük szem elől a célt, és a megújulás valóban tartós, kiszámítható eredményekhez vezessen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák!

Ma, az Ügyvédek Napján külön is szeretném hangsúlyozni az ügyvédség sajátos szerepét. A jogrend a társadalmi béke egyik legfontosabb biztosítéka. Lehetővé teszi, hogy vitáinkat ne az erő, az önbíráskodás vagy a pillanatnyi hatalmi fölény döntse el, hanem mindenki számára érvényes szabályok. Az ügyvédi ennek a rendnek nélkülözhetetlen szereplője. 

Az ügyvédi munka jelentősége messze túlmutat egy ügyfél képviseletén vagy egy jogvita lezárásán. Hozzájárul a jogrend működéséhez, a társadalmi bizalomhoz, és végső soron az állam alkotmányos működéséhez. 

Ennek a hivatásnak van egy különösen fontos emberi oldala is. Az ügyvéd gyakran akkor találkozik az emberrel, amikor kiszolgáltatott, bizonytalan, vagy élete egyik legnehezebb helyzetével szembesül. 

Ilyenkor nemcsak jogszabályt értelmez, meghallgat, tanácsot ad, eligazít, és segít abban, hogy az ügyfél ne maradjon egyedül a problémájával. Az ügyvédség ebben az értelemben segítő hivatás is: kinyújtott kéz a bajban lévő felé. Ehhez a szakmai tudáson túl empátia, türelem, emberismeret és olykor személyes bátorság kell.

Különösen igaz ez a büntető igazságszolgáltatásban.

Az ártatlanság vélelme, a védelemhez való jog és a tisztességes eljárás nem pusztán jogtechnikai előírás. Az ügyvédnek akkor is helyt kell állnia, amikor ügyfele ügye népszerűtlen, vagy a közvélemény már ítéletet mondott.

A jogok nem a népszerűség függvényei. Az emberi méltóság és a tisztességes eljáráshoz való jog mindenkit megillet. A jogállam ereje éppen azon mérhető le, hogy ezt a legnehezebb esetekben is képes-e biztosítani. 

A modern ügyvédi munkában a gazdasági társaságok és intézmények képviselete is meghatározó, itt különösen fontos a szakmai tisztesség. Az ügyvéd feladata ügyfele érdekeinek határozott képviselete, de a jogi és a hivatás etikai keretei között. 

A törvényes lehetőségek kihasználása és a joggal való visszaélés között olykor keskeny a határ. A felelős jogi tanácsadás ezért nemcsak az ügyfelet, hanem a gazdaság tisztességes működését és a közösséget is szolgálja.

Kedves Kollégák!

Új kihívás a mesterséges intelligencia térnyerése. Hatalmas segítséget nyújthat a joganyag feldolgozásában, a kutatásban és a dokumentumok előkészítésében.

Ám a gyors és meggyőzőnek tűnő válasz nem mindig a helyes válasz. A technológia az ügyvédet és az ügyfelet egyaránt tévútra viheti. 

Két dolgot azért nem szabad szem elől tévesztenünk: a gépnek nincs erkölcsi felelőssége, a szakmai döntésért mindig az ember felel. Másrészt, az ügyvéd és ügyfele közötti személyes bizalmat semmilyen algoritmus nem pótolja. A technológia segítheti a hivatást, de nem veheti át annak emberi és erkölcsi tartalmát.

Tisztelt Ügyvéd Asszonyok! Ügyvéd Urak!

Az ügyvédi munka eredményeinek jelentős része láthatatlan maradt. A megelőzött jogsérelem, az elkerült per, a békésen rendezett konfliktus ritkán kerül a hírek közé. Pedig ezek is a jogrend sikerei, és megérdemlik a társadalom elismerését. 

A hivatás tekintélyét ugyanakkor újra és újra meg kell erősíteni felkészültséggel, tisztességgel, függetlenséggel és felelősséggel. Az államnak pedig biztosítani kell a szabad, független ügyvédi működés feltételeit. Független ügyvédi nélkül nincs valódi jogvédelem, valódi jogvédelem nélkül pedig nincs teljes értékű jogállam.

Beszédem elején az átmenet kihívásairól szóltam. Magyarország előtt most lehetőség áll, hogy ne csupán megváltoztassuk, hanem jobbá, igazságosabbá és tartósabbá tegyük jogrendszerünket. 

Ehhez szükség van a jogászi hivatásrendek tudására, józan kritikájára és felelősségteljes közreműködésére. Különösen az ügyvédségre, amely a jogrend és az emberi élet mindennapi találkozási pontján végzi a munkáját. 

Azt kívánom Önöknek, hogy a változások között is őrizzék meg szakmai függetlenségüket, emberi érzékenységüket és a jog igazságosságába vetett hitüket. Kívánok munkájukban sikert és megbecsülést, hivatásukban örömet és erőt ahhoz, hogy a nehéz helyzetekben is kiálljanak a jog és az emberi méltóság mellett.

Köszönöm mindazt, amit a magyar jogrend működéséért és hazánkért tesznek.

Köszönöm a figyelmet!