Jogállamsértés - Dr. Sulyok Tamás államfő interjúja a Die Weltwoche svájci lapnak

Sulyok Tamás, Magyarország elnöke ellenáll lemondatásának. A Weltwoche című lappal folytatott beszélgetésben az alkotmányjogász elmagyarázza, miért nem mond le - és hogy Magyar Péter miniszterelnök eljárása miért jelent veszélyt az európai jogállamra nézve.  

Sándor Palota, magasan a magyar főváros felett. A terasz lenyűgöző kilátást kínál Budapestre, a gyönyörű házakra, a székesegyházszerű Parlamentre és a nyugodtan folyó Dunára. Ebben az idillben semmi sem engedi kibontakozni azt a benyomást, hogy a politikai színpadon hatalmas, shakespeare-i drámák zajlanak.

Magyarország azonban az április 12-i hatalomváltás óta igazi alkotmányos válságban van. Magyar Péter új miniszterelnökként már első parlamenti beszédében több magas rangú tisztségviselőt lemondásra szólított fel, mindenekelőtt Sulyok Tamást, a párton kívüli köztársasági elnököt, a magyar Alkotmánybíróság korábbi elnökét.   
Ennek elmaradása esetére Magyar alkotmánymódosítás révén történő lemondatással fenyegette meg az elnököt és május 31-ig adott neki ultimátumot. A végrehajtó hatalommal nem rendelkező 70 éves államfő azonban nem hajlandó teljesíteni a követelést. Sulyok Magyar eljárásában a jogállam elleni támadást látja. 

A kormány azt állítja, hogy az április 12-i választás nemcsak kormány-, hanem rendszerváltást eredményezett. Magyar ezért a 16 éves Orbán-korszak valamennyi magasrangú tisztségviselőjét egy csapásra el akarja távolítani, Sulyok mellett az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Verseny- és az Adatvédelmi Hivatal elnökeit, valamint a legfőbb ügyészt.

Sulyok elnök ebben veszélyes támadást lát a köztársaság demokratikus intézményei ellen, a magyarországi fékek és ellensúlyok rendszerére. Álláspontja szerint a végrehajtó hatalom arra törekszik, hogy alávesse magának a Parlament által megválasztott köztársasági elnököt, szükség esetén „ad hominem” alkotmánymódosítással, ami jogilag finoman szólva is megkérdőjelezhetőnek tűnik. 

Pontosan mi történik Magyarországon? Az állam demokratikusan legitimált új irányba fordítása egy egyértelmű választási győzelmet követően? Vagy politikai vendettáról van szó, tisztogatásról vagy akár arról a törekvésről, hogy az államot parlamenti diktatúra irányába építsék át? Alkotmányellenes módon az állam egyéb szervei után nyúl a végrehajtó hatalom?

Erről beszélünk azzal az emberrel, aki egy személyben alkotmányjogászként és elnökként saját bőrén tapasztalja meg a felkavaró „esettanulmányt”. Dr. Sulyok Tamás 1956-ban született, párton kívüli és az előző parlament 2024 júniusában választotta meg. 2000-2014 között Ausztria tiszteletbeli konzulja volt, 2014-től az Alkotmánybíróság tagja, 2016-tól pedig a testület elnöke. 

Sulyok a választásokat követően, amelyeket ő „a demokrácia ünnepének” nevezett, kötelességtudóan Magyart javasolta miniszterelnöknek és az ő javaslatára feleskette az összes minisztert. Több ízben kínált együttműködést a kormányfőnek, amelyet ő azonban megtagadott, ugyanakkor anélkül, hogy illegális vagy alkotmányellenes magatartást bizonyított volna Sulyok esetében. 

Az Európai Unió eddig nem jelentkezett a magyarországi folyamatok kapcsán. Sulyok azonban szakvéleményt kért az Európa Tanács Velencei Bizottságától. Orbán pártjának politikusai „az intézmények delegitimálásáról”, „a kormány erkölcsi fennhéjázásáról”, „az intézményi folytonosság fenyegetéséről” és a politikai kisebbségek, különösen a Fidesz 2,5 millió szavazója jogainak támadásáról beszélnek. 

 
Weltwoche: Elnök Úr, mi a Magyar Köztársaság elnökének alkotmányos szerepe?

Sulyok: A magyar elnök a fékek és ellensúlyok rendszeréhez tartozik. Nem rendelkezik végrehajtó hatalommal és nem tartozik egyik hatalmi ághoz sem. Egyik legfontosabb feladata, hogy kifejezésre juttassa a nemzet egységét. A jog és az alkotmány egyaránt vonatkozik mindenkire - az elnök csak ezek mentén képes a nemzet egységét megtestesíteni. Alapfunkciója abban áll, hogy politikai döntéseknek közjogi keretet adjon, hogy a többségi döntés az egész nép általi legitimációt nyerjen. Ebből következik, hogy az elnöknek együtt kell működnie a mindenkori kormánnyal és a mindenkori Parlamenttel. Ez azonban fordítva is érvényes.

Weltwoche: Megvan az elnöknek a hatalma, hogy törvényeket blokkoljon?

Sulyok: Az elnöknek indítványtételi joga van az Alkotmánybíróságon - alkotmányos vétójoga. És újratárgyalásra visszaküldhet a parlamentnek egy törvényjavaslatot, ami politikai vétójog. Mindkét esetben 5 nap áll rendelkezésére. Ha egyikkel sem él, akkor köteles aláírni. 

Weltwoche: Ezek szerint csillapító, kiegyenlítő, legfeljebb elhúzó befolyással bír - de végrehajtó hatalommal nem rendelkező elnök, aki a kormány és a Parlament döntéseit félresöpörhetné.

Sulyok: Ilyen jogosítvány a magyar elnök esetében egyáltalán nem áll fenn.

Weltwoche: Az Ön szemszögéből nézve, mi a probléma a miniszterelnök azon követelésével, hogy Önnek le kell mondani?

Sulyok: A magyar rendszerben az elnöknek és a miniszterelnöknek együtt kell működnie. Ezt az együttműködést kezdettől fogva felkínáltam. Ugyanakkor a magyar alkotmányjogi hagyományok szerint teljesen egyedülálló az, hogy a miniszterelnök lemondásra szólítja fel az elnököt - többször, következetesen, kizárólag politikai okokból. Úgy, hogy azt a következményt helyezi kilátásba, hogyha az elnök ezt nem teljesíti, akkor hivatalából alkotmánymódosítással távolítják el. Számomra úgy tűnik, hogy az alkotmányos rendet kizárólag politikai okokból kívánják átírni. Ez nemcsak az alkotmányos rendre nézve jelent veszélyt, hanem az egész demokratikus rendre, a jogállamra nézve. Hiszen sem a demokrácia, sem a jogállam nem alapulhat fenyegetéseken.  A miniszterelnökkel és az igazságügyi miniszter asszonnyal, itt a Sándor-palotában folytatott június 1-jei, legutóbbi beszélgetésem óta világossá vált számomra, hogy az elnököt személyre szabott alkotmánymódosítással kívánják hivatalából eltávolítani. Az alkotmányjogban ezt politikai zsákmányszerzésnek nevezik.

Weltwoche: Ön kétszer találkozott Magyar miniszterelnökkel. Miért mondja ő azt, hogy Ön nem a megfelelő elnök?

Sulyok: Azt veti a szememre, hogy a választási küzdelemben több kérdés vonatkozásában nem nyilatkoztam. Hangsúlyozom: ezek nem jogi, hanem politikai érvek. Ilyen szemrehányásokkal korábban az összes elnököt illették - de sohasem a miniszterelnök és mindig figyelembe vették az intézmény tekintélyét. Ez a feltétel most hiányzik. Szememre veti például, hogy nem nyilatkoztam egy gyermekvédelmi ügyben. Ez tényszerűen nem igaz, hiszen kiadtam egy nyilatkozatot. Szintúgy nyilatkoztam 2025-ben a választási küzdelem durva hangvételével kapcsolatban. Mindezen szemrehányások politikai jellegűek és az elnök alkotmányos szerepének félreértelmezésén alapulnak.

Weltwoche: A miniszterelnök tehát azt veti az Ön szemére, hogy túl kevéssé avatkozott be - amit Önnek alkotmányos szerepe szerint nem is volna szabad megtennie.

Sulyok: Ön ezt tökéletesen érti. A magyar alkotmány szerint az elnök nem köteles politikai kérdések vonatkozásában nyilatkozni. Választási küzdelem idején, amikor a nemzet két különböző narratíva között választhat, az elnök éppen, hogy nem tudja kifejezni a nemzet egységét azáltal, hogy valamelyik fél mellett szól.

Weltwoche: Kiélezve feltéve a kérdést: A miniszterelnök azt veti az Ön szemére, hogy a választási küzdelemben túl kevéssé állt ki mellette?

Sulyok: Ezt biztosan így is lehet értelmezni.

Weltwoche: Magyar azt is mondja, hogy Ön Orbán Viktor bábja volt. Mit válaszol erre?

Sulyok: Először is: súlyos támadás az elnök hivatala ellen, ha őt bábnak nevezik. Ami az én személyemet illeti: mintegy 10 évig voltam alkotmánybíró és mintegy 8 évig az Alkotmánybíróság elnöke. Ebben az időben sok olyan jogszabály megsemmisítésében vettem részt, amelyet a Fidesz kétharmados többségével fogadtak el. 
Sohasem voltam valamely párt tagja, mindig jogászként működtem. És szeretném hangsúlyozni: a Fidesz kormány egyetlen miniszterét sem neveztem ki, miközben kineveztem a Magyar-kormány valamennyi miniszterét és az összes államtitkárt is - Magyar miniszterelnök úr javaslatára.

Weltwoche: Nem nagyon különös az, ha egy kormányfő azt mondja, meg akarok szabadulni egy 2029-ig megválasztott államelnöktől és ha nem megy, akkor megváltoztatom az egész alkotmányt? Alkotmányjogászként, hogy ítél meg Ön egy ilyen ad personam alkotmánymódosítást?

Sulyok: Az európai alkotmánykultúra kifejezetten tiltja a személyre szabott törvényalkotást. Ez az alkotmányozó többséggel való visszaélés egyik formája. A szakirodalom ezt politikai zsákmányszerzésnek minősíti - a törvényalkotást vagy az alkotmányozást nem funkcionálisan, hanem diszfunkcionálisan alkalmazzák.

Weltwoche: Alkotmányjogászként kérdezem Önt, aki elnöki funkciójában egyidejűleg a vizsgálat tárgya is: fennáll-e Magyarországon az a veszély, hogy a kormány az alkotmányjoggal politikai vendetta céljából él vissza?

Sulyok: Ezt a célt, hogy parlamenti és ezáltal alkotmányozó többségét személyem eltávolítására használja, a miniszterelnök számos nyilatkozatban megerősítette. Nem került nyilvánosságra az, hogy pontosan milyen alkotmányozási kísérletek történnek. Titkos alkotmányozás zajlik tehát, ami egy jogállamban szintén helytelenítendő.

Weltwoche: Induljunk ki a Tisza párt és az EU sok emberének szemszögéből: Orbán Viktor szerintük egy korrupt rendszert és illiberális demokráciát épített. Szerintük ezért ennek a kormánynak kötelessége az Orbán-rendszer valamennyi magasrangú tisztviselőjét hivatalaikból eltávolítani. Szerintük ez a választók elsöprő többségének megbízása. Nem hangzik logikátlanul. Mit válaszol erre Ön?

Sulyok: Én semmi esetre sem vagyok egy korrupt rendszer képviselője. Ha közjogi kérdésekről beszélünk, akkor az ilyen megfontolásokat félre kell tennünk. A Tisza Párt 16 hét alatt messze nagyobb hatalmi koncentrációra tehetne szert, mint a Fidesz 16 év alatt. Nem igaz, hogy 2026. április 12-én „rendszerváltás” volt, ahogy a kormány állítja. A Tisza párt nagyon magas választási részvétel mellett, a szavazatok 53%-át nyerte el, ami a még a Fidesz által elfogadott választási szabályok szerint kétharmados parlamenti többséget jelent. Magyar Péter olyan szabályok szerint győzött, amelyeket most támad. Rendszerváltás egyszer volt, amikor Magyarország az egypárti diktatúrából, többpárti demokrácia lett.  Magyarországon 1990 óta demokratikus jogállam van. A politikai címkézések más lapra tartoznak.

Weltwoche: Április 12-én működő kormányváltást láttunk. Ön a demokrácia ünnepéről beszélt. Most az új kormány azt mondja, ez a választás nem kormány-, hanem rendszerváltás. Ha egy demokratikus választás után rendszerváltást csinálnak: milyen rendszerbe megy át Magyarország? Parlamenti diktatúrába kerülünk?

Sulyok: Alkotmányjogilag nehezen értelmezhető a „rendszerváltás”, mivel az politikai fogalom. A Fidesz már 2010-ben „fülkeforradalomról” beszélt, amikor szintén kétharmados többséget szerzett. Április 12-én nem változott meg a politikai rendszer. A Tisza Párt választási győzelmet aratott, amely törvényszerűen kormányváltással járt együtt. A korábbi kormányfő a vereséget a választás esetéjén elismerte, és a hatalom átadása zökkenőmentesen zajlott. Erre büszke vagyok. Ugyanakkor néhány perccel azután, hogy a miniszterelnök és az egész Országgyűlés esküt tett az alkotmányra, Magyar úr személyeskedővé váló hangnemben, igen sajátságos kifejezések használata mellett lemondásomat követelte. Közjogilag a rendszerváltás érve nem indokolható meg. Ez ellentétes az Alaptörvény szabályaival. Mi rejlik e mögött? Azt a szándékot látom, hogy az Országgyűlés az elnök jogosítványait újra akarja definiálni. Az alkotmányozó erőnek erre megvannak a lehetőségei, de nagyon óvatosnak kell lenni. Ha megváltoztatják az elnök hatásköreit, akkor a hatalmi ágak teljes dinamikája megváltozik. Ezért kívánják eltávolítani a hivatalban lévő elnököt.

Weltwoche: Szeretnék egy pillanatig elidőzni a parlamenti diktatúra fogalmánál. Ön azt mondta, az államelnök csillapító, ellenőrző hatást gyakorol. Ha a kormányfő hirtelen azt mondja, ennek az elnöknek mennie kell, nem azért, mert megsértette az alkotmányt, hanem mert jogalkotási kezdeményezéseket elhúzhatna, akkor a kormány igazából megpróbálja alávetni magának az ellenőrző szervet.  Kiélezve: csendes államcsíny tanúi vagyunk Magyarországon?

Sulyok: Elnökként nem használnám ezt a megfogalmazást. Ha azonban egy politikai erő az elnököt a fékek és egyensúlyok rendszerében eltávolítandó szereplőnek tekinti, úgy az súlyosan sérti a jogállamiságot. Ha a normakontroll károsodik, akkor a hatalmi ágak együttműködése károsodik. Közjogi válsághelyzet alakul ki, olyan alkotmányos válság, amelyet sokféleképpen lehet nevezni.

Weltwoche: Parlamenti diktatúra, hatalomkoncentráció, hatalomra jutás: nem Ön az egyetlen, akit el kívánnak távolítani. A kormány azt követeli: hogy mondjon le az államelnök, az Alkotmánybíróság elnöke, az Állami Számvevőszék elnöke és a főügyész. Kifelejtettem valakit?

Sulyok: Felszólították erre az összes alkotmánybírót és néhány, kormánytól független intézményvezetőt is, a Versenyhivatal elnökét és az Adatvédelmi Hivatal elnökét.

Weltwoche: A hétköznapi nyelvhasználatban az ember tisztogatásról beszélne, lényeges állami intézmények egy csapásra történő újbóli betöltéséről. Volt ilyen valaha is a magyar történelemben?

Sulyok: A magyar demokrácia történetében nem emlékszem ilyenre.

Weltwoche: A közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 60%-ának az a véleménye, hogy Önnek le kellene mondania. Hol húzza meg Ön a határt a népakarat és az alkotmány védelme között?

Sulyok: A magyar elnököket nem a nép választja, hanem a Parlament. Ezért sohasem volt saját politikai agendájuk. A közvélemény szemében védtelenek a politikai támadásokkal szemben. Egy esetben azonban biztosan nem mondhat le az elnök: ha a miniszterelnök ezt parancsba adja neki. Ebben az esetben az alkotmányos rend megköveteli a hivatalban maradást.

Weltwoche: Hogyan védekezik Ön? Ön írt az Európa Tanács Velencei Bizottságának, egy 61 tagú intézménynek, amely államoknak nyújt tanácsadást az európai normáknak megfelelő alkotmányok kidolgozásához.

Sulyok: A Velencei Bizottság megkeresése ebben a helyzetben a leglogikusabb intézkedés. Magyarország az 1990. évi rendszerváltás óta tagja a testületnek. A Bizottság alkotmányos kérdések esetében igen megalapozott véleményt tud mondani. Az Alkotmánybíróság elnökeként közelről meg kellett ismernem a munkáját.  Ebben az alkotmányos válsághelyzetben megalapozott tanácsokat adhat. A Bizottság néhány napon belül jelezte, hogy kész gyorsított eljárást indítani.

Weltwoche: Mit mond az Európai Unió?

Sulyok: Még nem hallottam semmit.

Weltwoche: Nem kellene Önnek az Európai Bírósághoz fordulnia, mint a jogállamiság Szent Gráljának legmagasabb őrzőjéhez?

Sulyok: Ez elméletileg nagyon jó kérdés. Csak hiányzik hozzá az eljárásjogi lehetőségem.

Weltwoche: Magyar miniszterelnök azt mondja: az elnök, tehát Ön nem az alkotmányt védi, hanem egyszerűen a hivatalát és szép fizetését. 

Sulyok: Nem mondhatom azt, hogy nem értékelem a Sándor-palota környezetét, amely egy nagyon szép környezet. Személyesen világossá tettem azonban a miniszterelnök felé, hogy ez számomra nem pénzkérdés. Egyébként ő már nyilvánvalóvá tette: tisztségem megszűnésekor minden járandóságot meg fognak vonni tőlem.   

Weltwoche: Hogyan kell konkrétan elképzelni a beszélgetéseket Ön és a miniszterelnök között? Tárgyszerű, heves, ellenséges?

Sulyok: Tárgyszerű, őszinte légkörben. Természetesen mindenkinek megvan a maga habitusa.

Weltwoche: Az Ön véleménye szerint, mi rejlik a miniszterelnök cselekedetei mögött? Mi az ő motívuma? 

Sulyok: Nem tudok többet mondani, mint ami a beszédeiből kicseng. Van egy világos célja, hogy engem eltávolítson. Ennek az alkotmányozásnak az a célja, hogy az elnök feladatát meghatározza. Hogy milyen konkrét tartalma lesz, az titkos. Egyértelmű, hogy politikai zsákmányszerzésre irányul - a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontására.

Weltwoche: Ennek az egész Ön elleni küzdelemnek azonban csak akkor van értelme, ha egy kormány tényleg „át akarja építeni” az államot. Különben egy miniszterelnök azt mondaná: nézzük meg, tudunk-e együtt dolgozni. Gondolja, hogy Magyar egyfajta török vagy francia példa szerinti elnöki rendszert szeretne bevezetni?

Sulyok: Ezt nem tudom. Nem is látunk ide vágó alkotmánytervezeteket. Miniszterelnök úr említette, hogy véleménye szerint helyesebb volna egy sokkal erősebb kompetencia az elnök számára. Az alkotmányozási folyamat beindítható, jogállami keretek között és átfogó társadalmi vitával. Ami azonban nem történhet meg, az az, hogy a későbbi, jövőbeni törvényalkotási szándékokat mércének használják az én jelenlegi helyzetemre.

Weltwoche: Parlamenti bizottságokat is felállítanak most, úgynevezett törvényszékeket, amelyek elé az Orbán kormány korábbi minisztereit és magasrangú tisztségviselőit kívánják beidézni - nyilvánosan, a tévében. Ezek nem bíróságok, hanem politikai bizottságok. Aki nem jelenik meg, azt a rendőrség elővezetheti. Ez a kommunista-szovjet időkből ismert kirakatperekhez történő visszatérés?

Sulyok: Az Országgyűlés előtt van egy olyan törvényjavaslat, melynek végleges tartalma még nem alakult ki, és amelyet nem fogadtak el. Ezért erről a kérdésről nem tudok nyilatkozni.

Weltwoche: Vonjunk mérleget: az, ami Magyarországon éppen történik, az alkotmányjogász szemében a jogállam és olyan központi elvek megerőszakolása, amelyekre az Európai Unió épül?

Sulyok: Az uniós szerződés 2. cikkelye meglehetősen világos értékmeghatározást ad. Hasonlóan ahhoz, ahogy a magyar államot az alkotmány demokratikus jogállamként definiálja. Ezek az alapértékek azonosak, az Európai Unióban ugyanúgy fennállnak, mint Magyarországon, azoktól a korábbi vitáktól függetlenül, amelyek részletkérdések vonatkozásában felmerültek. Itt az alapértékek védelméről van szó, amelyeket véleményem szerint a kormány eljárása sért.

Weltwoche: Mit üzen németországi, ausztriai és svájci olvasóinknak? Miért kell annak, ami Magyarországon történik foglalkoztatnia az európaiakat?

Sulyok: Sólyom László mind köztársasági elnökként, mind az Alkotmánybíróság elnökeként hivatali elődöm volt. Van az Alkotmánybíróságnak egy 1992. évi egyhangú határozata, amely az ő nevével fonódott össze. Ebben van egy nagyon jelentős mondat: „a jogállamot nem lehet a jogállammal szemben építeni.” Az általunk megbeszélt politikai célok mögött világosan felismerhető, hogy a kormánypárt a fékek és ellensúlyok rendszerét akarja lebontani. Az elnök lemondatásakor megbillentik a hatalmi ágak egyensúlyát.
Weltwoche: Ha jövőbeni joghallgatók 10-15 év múlva esettanulmányt írnak erről az alkotmányos válságról - milyen címet szeretne adna Ön a saját magáról szóló fejezetnek?
Sulyok: A jövővel szemben nem szabad igényeket megfogalmazni. A történelem elvégezte a munkáját és ezt a jövőben is meg fogja tenni. Ebben a helyzetben nekem jutott az a feladat, hogy az alkotmányos rend védelmének érdekében ellássam az elnöki funkciót.

Weltwoche: Megválasztásakor Ön azt mondta, hogy sohasem kereste ezt a hivatalt. Hitte volna valaha is, hogy ilyen helyzetbe kerül? 

Sulyok: Nem hittem volna, hogy valaha alkotmánybíró leszek. Azt sem, hogy alkotmánybírósági elnök, azt végképp nem, hogy köztársasági elnök. Sohasem volt ilyen ambícióm. De a Teremtő ezt a feladatot rótta ki rám. 

Weltwoche: Utolsó kérdésem. Mi teszi Önt biztossá abban, hogy az Ön számára tényleg az alkotmányról van szó és nem a személyes egóról, a hivatalról, a nagyravágyásról? Vannak-e olyan pillanatok, amikor azt gondolja: talán egyszerűen le kellene mondanom?

Sulyok: Ilyen kétségeim lehettek addig, amíg Magyar miniszterelnök úr felszólított a lemondásra - azzal a fenyegetéssel, hogy jogi eszközökkel távolítanak el, ha nem mondok le. Azóta alkotmányjogilag sincs más lehetőségem, mint hivatalban maradni.

Weltwoche: Elnök úr, nagyon köszönöm ezt a beszélgetést.  

Roger Köppel (Budapest)

A cikk eredeti változata a Weltwoche honlapján érhető el. 

A Weltwoche YouTube-oldalán megjelent a videóinterjút itt találják. 

A Weltwoche videóinterjú teljes leiratának magyar nyelvű változata itt olvasható.