Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök karácsonyi beszéde a magyar nemzethez

Tisztelt Honfitársaim! Magyarok a Kárpát-medencében és a nagyvilágban!

Szeretettel köszöntöm mindannyiukat karácsony ünnepének másnapján.

Sokan nagyon vártuk, hogy végre eljöjjenek azok a napok, amikor körülöttünk minden lelassul és elcsöndesedik. Amikor rohanó, feszültségekkel és háborús borzalmakkal teli világunkban is végre főszerepet kap a békesség, az otthon, a család, és elérkezik a bő kétezer éve közénk született Megváltó világra jövetelének órája.

Ezen, az emberi mivoltunk lényegét feltáró ünnepen szeretnék néhány gondolatot megosztani Önökkel, ami reményeim szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy megerősítsük magunkban, milyen pótolhatatlan kincs az, hogy olyan közösségekhez tartozunk, ahol otthon érezzük magunkat, legyenek azok családi, baráti, szakmai, szabadidős vagy más közösségek – amelyek nemzetünket alkotják.

Ezt egészíti ki a magyarságunk, melynek egységében éljük meg a mindennapokban, hogy mi, akik egy hazában, de megszámlálhatatlanul sokféle közösségben élünk, milyen sokat tudunk adni egymásnak.

Éljünk akár a fővárosban, akár vidéken, akár államhatáron innen vagy azon túl, magyarként egyek vagyunk.

Karácsony ünnepének fényében még jobban kirajzolódik az összetartozás fontossága, az emberi kapcsolatok mélysége.

Az év során számtalanszor megéljük azt, hogy a közösségeinkhez tartozni jó dolog, a közösség örömében osztozni páratlan élmény, személyes nehézségeinkben pedig a közösség összetartása adhat vigasztalást. Hogy épülni tudunk abból is, ha kapunk, és abból is, amikor adunk, segítünk másoknak.

Ráérezhetünk, hogy nyitott és élettel teli lelkülettel mi magunk is mindent szebb színben fogunk látni: a környezetünket, a családtagjainkat, a diák- és munkatársainkat, a nemzetünket. És azokat is könnyebben elviseljük majd, akik nehézzé teszik napjainkat.

Mert azt csak korlátosan tudjuk meghatározni, hogy milyen jövőnk lesz, azt azonban mindig eldönthetjük, hogy figyelmünket a körülöttünk lévő világban inkább a jóra, a szépre, a megbékélésre, vagy ezek ellenkezőire irányítjuk.

A felelősséget e döntéséért mindenki maga, személyesen viseli.

Magyarország és az egész világ tele van nagyszerű emberekkel, pontosabban olyanokkal, akiket cselekedeteik, hozzáállásuk tesznek igazi példaképekké. Az elmúlt év során sokan fordultak meg a Sándor-palotában, magam is sokfelé jártam határon innen és túl, iskolai avatóünnepségtől a családlátogatásokig. Számtalanszor lehettem tanúja annak, hogy a magyar emberek milyen önzetlenül fáradoznak családjukért, a rájuk bízottakért, kortársaikért.

Megerősítő felnézni mindazokra, akik embertársaikat, közösségüket tehetségükkel, kitartó munkájukkal szolgálják, így téve egyre többet hozzá a közösségeik és a nemzet boldogulásához, lelki felfrissüléséhez.

Köszönettel tartozunk katonáinknak, rendőreinknek, akik a haza illetve a jogrend védelmét biztosítják, a bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek, az egész jogászságnak, akik a jog uralma felett őrködnek.

Köszönet illeti a közösségeink testi és lelki egészsége fölött őrködő orvosokat, egészségügyi és szociális dolgozókat, és ugyanígy a családjaink és nemzetünk jövőjét jelentő gyermekeink felelős pedagógusait, nevelőit. 
Nagyrabecsüléssel tekinthetünk tudósainkra és kutatóinkra, a tudományos és szellemi élet terén szolgálatot vállalókra, köztük a megannyi idei kitüntetettre, akár az idei Nobel-díjasunkra, Krasznahorkai László íróra, akár sok más díjazottra, és mindazokra, akik az elismerő tapsoktól távol, csendben dolgoznak.

Mindannyian büszkék lehetünk Kapu Tibor lenyűgöző küldetésére. Örömmel tölthetnek el újabb és újabb sportsikereink. Művészeink, népművészeink, hagyományőrzőink határon innen és túl maradandó értéket teremtenek.

Ősszel a köztársasági elnök érdemérmével tüntettem ki egy görög és egy spanyol állampolgárt, akik a tengerből mentettek ki egy kilátástalan messzeségbe sodródó, kimerült magyar turistát és a lányát. 
Ez az eset is rámutat, hogy akár ismeretlen emberektől is számíthatunk segítségre, a jó, a szép, a béke minden emberben ott lakik, s mindenki egyaránt vágyhat is rá, ha képes a mindennapokban, minden embertársában s önmagában a teremtés csodáját megismerni.

Azt a csodát, amit a karácsony üzen nekünk immár több, mint kétezer éve: hogy a jó örökre közénk született.

Van tehát honnan merítenünk. Az életre fókuszáló figyelem lehetősége mindannyiunk előtt ott áll.

Tiszteljük egymásban Isten képmását, az embert, és szeressük az otthont s vigaszt nyújtó közösségeinket, a sokszor megfogyatkozott, de soha meg nem tört nemzetünket, a szép és csodálatosan sokszínű magyar hazát, legszentebb s egyben legdrágább örökségünket!

Áldott ünnepeket kívánok minden honfitársamnak!

Budapest, 2025. december 26. (péntek)